Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
b) a vallási életben, a papok XVIII. 1—8. és jövőben a próféták iránt XVIII. 9—22. 3. felebarát iránt a) a mi életöket illeti (hadi jog) XIX—XXI. b) külső javait, a nő XXII. 4. az egész nép legyen szent és tiszta (méltatlant fel ne vegyetek közé- tek, tisztaság, ne uzsoráskodjál. fogadalmadat megtartsd, libellum repudii, könyörületesség (adós. munkás, szegény iránt), igaz- ságosan bíráskodjatok, zsenge, tized) XXIII—XXVI. 15. Befe- jezés XXVI. 16—19. III. Rész, epilógus, (motívumok) 1. a Jordánon túl köre írjátok fel a törvényt, s a Garizim és Ebal hegyén hangosan elmondjátok az átkot és áldást XXVII. 2. jutalom és büntetés XXVIII. 3. Isten végtelenül jó hozzátok, legyetek hát hívek hozzá. XXIX. XXX. Történeti függelék 1. Józsuát utódául rendeli, Mózes a törvényt írja s a frigyszekrénybe téteti bizonyságul XXXI. 2. Mózes éneke Isten jóvoltáról s a nép hálátlanságáról XXXII. 3. benedictio Moysis XXXIII.1 4. Mózes halála XXXIV. Az egész mii egységes egész tehát, mert az egységes czélnak megfelelő egységes terv szerint van az anyag elrendezve; minden oda mutat, hogy a szerző mindenben tudatosan, ezélja folytonos szemmel tartásával, egységes, meggondolt terv szerint járt el. Az eddig előadottakból első főbb eredményül konstatáljuk, hogy müvünknek egy a szerzője, mert egységes az egész miiben az írásmód, egységes a mü nyelvének egészen különös jellege, mert egységes czélt tart folyton szem előtt; mert egységes a mii tervezete és kivitele, s részei szerves összefüggésben vannak egymással. (Folytatása következik.) Koyáts Sándor. 1 A folyton közbevetett *טא = mondja mutatja, hogy ezt már nem Mózes írta a «könyvbe».
