Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
436 erősíti e hitöket, midőn «Mózes könyve)) «Mózes törvénye» néven nevezi a Thorát pl. Mt. 12,26. Lk. 24,44. Már az í'd- vözítö használta kifejezés érthető : 1. a kérdéses könyv czímére 2. tartalmára, főtárgyára (Ruth, Judith, Esther), 3. szerzőjére, Írójára («Mózes könyve»). Ámde soha senki sem állította, hogy a Pentateuch czíme valaha ez lett volna: «Mózes»; azt meg mindenki tudja, hogy főtárgya, tartalmának nagyobb része nem Mózes, hanem Izrael népének története és a törvények. Nem is érthető tehát másként, nem is értették a zsidók másként és Krisztus Urunk sem használhatta más értelemben, mint ahogy hallgatói értették, t. i. a könyv, melynek Mózes a szerzője. E mellett bizonyítnak azon helyek is, melyeken isteni törve- nyékét Mózesnek tulajdonít, pl. Mózes »parancsold» a meg- tisztult poklosoknak, hogy bemutassák magukat a papnak (Mt. 8,4. Mr. 1,44. Lk. 5,14.); Mózes «engedte meg» elbocsátó levelet adni Mt. 19,8.; Mózes «monda» : tiszteld atyádat és ... Mr. 7,10,; Mózes «írta» az elbocsátás törvényét Mr. 10,5.; Mózes «hozta» a körülmetéltetés törvényét Ján. 19.22. stb. Mindezek oda mutatnak, hogy «Mózes könyve» a könyv, mely- nek szerzője Mózes. Mellettünk bizonyítnak az apostolok és az evangélisták is : Jakab és Pál apostol mondja, hogy «Mózest olvassák», és Pál, midőn írja, hogy Mózes felolvasá «a könyvet» a népnek és behinté vérrel, és az evangélisták, midőn a Pentateuch ban foglalt eseményeket, jövendöléseket, törvényeket Mózessel hoz- nak összeköttetésbe. Ezekből ugyanis az tűnik ki, hogy Krisztus őket sem figyelmeztette ama nézet, általános hit téves voltára.1 De mondhatná valaki, Krisztus alkalmazkodott a zsidók ezen általános hiedelméhez, olyformán, mint aki Hornért nem tartja történeti személynek, müveit pedig szájhagyomány tőre- dékek későbbi gyűjteményének tartja és mégis így idézi: «Homér írja». Feleletül szolgáljanak az Ür saját szavai a zsi1 Az idézetek úgy válogatvák, hogy történeti, törvény és pró- fétai helyekre, tehát az egész Pentateuchra utalnak és így az egészet Mózesnek tulajdonítják. Ap. es. 15, 13. Kor. II. 3, 15. Zsid. 9, 19. Lk. 2, 22. Já, 1, 17. Ap. cs. 28, 33. Róm. 9, 15. Kor. I. 9. 9. Zsid. 7, 14. 8, 5. stb.
