Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
MÓZES ÖT KÖNYVÉNEK HITELESSÉGE. IV. külső bizonyítékok harmadik osztályába tartoznak mások hiteles nyilatkozatai. Természetesen előbb magok a tanúk nyilatkozatának megbízhatósága állapítandó meg. Ezek a bizonyságok lehetnek köz- vagy magánjellegüek; nagyobb bizonyító erővel bírnak az előbbiek. Továbbá annál erősebb a tanú bizonysága, minél közelebb áll a szerzőhöz tér- ben és időben, minél jobban értesült volt, minél határozottab- ban nyilatkozik, minél összehangzóbb valamennyiök bizonysága A külső bizonyságok ezen osztályába elsökül röviden néhány profán történetíróra utalunk; röviden azért, mert egyrészt aranylag messze állnak különösen korra nézve a szerzőtől; másrészt mert homályosak, zavarosak, mondaszeriiek nyilatko- zataik ; mégis érdekes jelenség, mily általánosan ismert a zsidók e hagyományos hite és mily általánosan acceptálták a profán történetírók: Egiptomban Lysimachus (400. Kr. e.), Manetho (280. Kr. e.), Chaeremon (30. Kr. u.), Apion: a görögök közt Artapanus (IV. Kr. e.), Hekataeus (Abderita), Eupolemus stb.; a szír apameai Numenius (II. Kr. u); a rómaiak közül Trogus Pompeius és mások. A második és nagyobb fontosságú tanú a zsidó hagyomány. ATargumok, a szamaritán fordítás, a Septuaginta, aszamaritán pentateuchus, ezekből kétségtelenül meggyőződhetünk arról, hogy a zsidók a pentateuchust már jóval Kr. e. ugyanazon alakban, tér- jedelemmel, szöveggel ismerték, mint ma. Már most ezt a Thorát egyhangúlag és mindig Isten szavának tartották mint amelyet 28 *Hittudományi Folyó irat» 1891.
