Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

P. Didon: A kritika és a történelem Jézus Krisztus életrajzában

431׳

Tudom, hogy a Ilit Krisztusa, és a jelen kor müveit szellemei között a félreértéseket szaporították. Ez a munka talán szétoszlat néhányat. Csendben és magányban, távol az emberek küzdelmeitől írva, hosszú és kitartó, mondhatnám életem munkájának gyümölcse, nem vitázó mü, hanem a tör- ténelem és a hit higgadt munkája. Mesterem életét írva úgy tetszett nekem, miként szépsége, kedvessége, bölcsessége, szent- sége, szeretete, dicső istensége, mely minden szavából, csele- kedetéböi és szenvedéséből kisugárzik, jobban megvédik öt, mint gyenge bizonyítékaink és haszontalan haragunk. Óhaj- tanám, hogy lényének egy része, lelkének és szellemének egy fuvalata átment volna e lapokba. Mindenkivel szeretném kö- zölni azt, amiben magam részesültem.

Mindennek daczára a keresztények egén csak Jézus a fénylő nap, kitől minden világosság ered. Az igazságosság az általa óhajtott szeretettől éltetve, a világ uralkodó elvévé lett s minden lelket vezérel; sőt azok, kik hitüket Krisztusban elveszítették, megőrizték erkölcstanát, elfeledvén, hogy tőle eredt. Az áldozat hatalma, melyet az apostolokkal közölt, ki- apadhatatlan; az igaz hívők mindig készek életüket adni, hogy az emberiség, bár legkisebb egyénében megszabaduljon a gonosztól, a tudatlanságtól, a fájdalomtól és a haláltól.

Krisztusra, amilyennek öt az egyház ismeri, akarnám az emberek figyelmét fordítani. A jelen nemzedéket betegnek mond- ják: ö meggyógyítja; öregnek és kiéltnek: ö visszaadja a húsz esztendős kort minden álmaival, mert tanítványa az örök remények embere; vádolják, hogy positiv, csak a kézzelfog- tóban és láthatóban, a hasznosban és az élvezetesben hisz: megtanítja a láthatatlan ismeretére, a szellemiek megkedvel- lésére és annak megértésére, hogy önmagának, másoknak, a hazának és az emberiségnek leghasznosabb ember az. ki magát feláldozni tudja ; s hogy minden között legjobb és a helyes érzékkel bírók számára legízletesebb az önfeláldozás; az él- vezet és a pénz bolondjának mondják; meglehet, hogy azért hanyatlott, mert az élvezet öl s a pénz mindenre czábít: Krisztus megtanítja a gyönyört megvetni és helyesen használni a föld helyes birtoklásával növekedő gazdagságot.