Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Aschenbrier Antal: A házasság gyökeres érvényesítése
egyebek között kétségtelenül az által is érvényessé válik, hogy az érvénytelenségről tudomással biró fél Liguori sz. Alfonz véleményét magáévá teszi: «Sextus modus, si accedat copula maritali affectu habita ex parte conjugis conscii impendimenti per dispensationem jam sublati, intendendo sic exprimere novum consensum ad matrimonium de novo contrahendum: nam ex altera parte inscia impendimenti jam exercetur copula eo affectu ex primo consensu praestito, usque tunc in effectu perdu- rante .... In hoc igitur casu (necessitatis) licite potest hic modus in praxim deduci, cum valde probabile sit. sufficere consensum partis consciae impedimenti expressum per copulam conjugalem cum consensu alterius virtualiter perseverante», így tehát a rendes felmentésnél is érvényessé válhatik a házas- ság az eddigi érvénytelenség tudása és új, az előbbitől függet- len consensus nélkül. Ezekből tehát csakis azt következtethetjük, hogy az egy- ház azon rendes követelése, miszerint az érvénytelenségről tudomással nem biró fél erről értesíttessék és új beleegyezést adjon, nem természetjogilag szükséges, hanem csak változható parancsa az egyháznak, melytől nyomós okok fenforgása mellett el is tekinthet, hogy tehát a jogtudomány azon tétele, miszerint érvényesítéshez a tudás és új consensus föltétlenül, természet- jogilag szükséges, nem áll. c) Az érvényesítés ezen módja persze beleütközni látszik az e tárgynál rendesen felhozatni szokott római jogi tételbe, mely szerint nihil magis contrarium consensui quam error, errantis nullus est consensus : — a házasság érvénytelenségé- röl nem értesült fél tévedésből tartja fenn consensusát, tévedése error personae, mely házasságot nem alapíthat meg. Ami ezt az «errantis nullus est consensus»-féle tételt illeti, igaz. hogy ez az axioma már annyira polgárjogot nyert a kanonistáknál. hogy azt minden szorgosabb utángondolás nélkül mint magától értető igazságot el szoktuk fogadni; de ez a megszokottság ne akadályozzon ezúttal e tételt köze- lebb megvizsgálni. Az error, tévedés, befolyásolja az akaratot azáltal, hogy annak indítóokául szolgál, hogy miatta cselekvővé válik az- 34 -
