Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Aschenbrier Antal: A házasság gyökeres érvényesítése
) ) A HÁZASSÁG GYÖKERES ÉRVÉNYESÍTÉSE. «hittudományi folyóirat:» 1890. évi első füzetében a «házasság gyökeres érvényesítésének jogalapjá»-ról szóló értekezés e felmentést egy újnak mondott elmé- lettel megmagyarázni, megvilágítani szándékozik: ugyanis szerzője elfogadja Mellendorf, Jézus-t. atya elméletét, melyet az az innsbi'ueki theologiai évnegyedet־ folyóirat 1879-iki folya- mában közzétett, s azt tovább fejleszteni, új érvekkel támo- gatni törekszik. A hittudományi folyóirat szerkesztőjének fel- szólítására a következőkben megteszem észrevételeimet ez elméletre. Mielőtt a dolog érdemének bírálatába bocsátkoznám, könnyebb áttekintés végett némi előzményeket kell jeleznem. A katholikus egyházjog az érvénytelenül kötött házasságra nézve kétféle házassági felmentést ismer: rendest és rendkívülit. A rendesnek megadása esetében a felek az akadály el- távolítása folytán csak képesekké válnak a házasságra; hogy házasok legyenek, szükséges, hogy tudomással bírván előbbi házassági beleegyezésük érvénytelenségéről, házassági beleegye- zésüket újra megadják, vagyis, hogy a házasságot a felmentés után kössék meg, minek folytán a vélt házasságban nemzett gyermekeik is törvényesekké válnak. A rendkívüli felmentés, az ügy nevezett sanatio matrimonii in radice, ellenben abban áll, hogy annak megadása esetében a) nem kívántatik a feleknek abbeli tudomása, hogy házassá- guk érvénytelen volt; b) sem új házassági beleegyezésre nincs szükség, hanem a házasság ilyen új beleegyezés nélkül érvé- nyessé válik és az eddig nemzett gyermekek legtökéletesebben
