Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
327 ugyanolyanná kívánkozott válni a kath. egyház felett is és a lények politikája valósággal egész rendszert fejlesztett ki az ú. n. circa mer a jogokból, amelyeket a kormányok a mái paritásos vagy felekezetnélküli államokban a kath. egyház felett is tulajdonítanak magoknak. Azonban valamint a történelem feljegyzése szerint az egy- házat még alig sújtotta valamely baj, amelyben a katholi- kusoknak magoknak is nem lett volna részük: úgy az álla- mok viszonyának a kath. egyház iránt átalakulásában és pedig a prot. caesaropapismus szerint, magoknak a koráramlat által el- ragadott kathólikusoknak is részük van. Az újabb államjogi theoriák soha sem alakulhattak volna ki oly veszélyesen a kath. egyház, mint Krisztus által szervezett társulat függetlenségére, ha a gallicanismus. a febronianismus és ajosephinismus nem szolgáltat nekik alapot. A gallikán négy czikkelyt Bossuet fogalmazta 1682-ben a febronián rendszer megalkotója Hontheim Miklós trieri fel- szentelt püspök 1763-ban; az ebből fejlett josephinizmusnak leg- erősebb támaszai az «aulikus» püspökök voltak. Közös vonásuk ezen rendszereknek a pápa. hatalmának lenyomása s helyébe a fejedelem felruházása egyházi jogokkal. Ez a kath. egyházjognak a meghamisítása volt s habár e rendszerek, mint ilyenek, már jobbára csak a történeleméi, utóhatásaik mégis folyton érezhetők s nekik lehet köszönni egész a mai napig dívó felfogást, amely szerint, mint Moulart mondja: «a kath. egyház alkotmánya, annak az államhoz való viszonya, jogköre és jogai körül dívó modern tévelyek a legbenső rokonságban állanak a prot. Böhmer rendszerével,» — nekik lehet köszönni, hogy a prot. felfogás a kath. egyházról az állami jogban divatossá vált, s hogy a kath. egyház oly bonyodalmak közé került, amelyekből leg- fölebb a eoncordatumok kötése által képes időről-időre mene- kölni is saját jogkörében érvényesülni.1 * * «Unter diesen Einflüssen und nach diesen Vorbildern hatten sich ihm 17. und 18. Jahrhundert überhaupt auch die kath. Fürsten theils einen directen, theils einen indirecten grossen Einfluss in der Gesetzgebung und Verwaltung in Betreff der katholisch-kirchlichen Verhältnisse beigelegt.» mondja Vering Lehrb. des Kirchenrechtes 1876.
