Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

311

hanem Jézus Krisztus és az Atya által» (1, 1), hogy feltün- tesse előttük, miszerint tanától senki szavára sem szabad el- térniök, mert az ö tana az isteni tan s átok alatt legyen, aki inast tanít.

Innen a tekintély, amelylyel az általa alapított hitköz- ségekkel szemben viselkedett.

«Azért is írtam, mondta a korinthusiaknak, hogy próbát tévén rajtatok, megtudjam, ha mindenben engedelmesek vagy- tok-e ?» (Kor. II. 2, 9); mert «készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmes- ségtek» (Kor. II. 10, 6). Dicsérte a fiíippieket, kik mindig engedelmesek «nemcsak jelenlétemben, hanem most sokkal inkább, távollétemben» (2, 12). A tesszalonikaiaknak bizonyos korlátot szab az emberekkel való közlekedésben, «meghagyjuk nektek a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy vonuljatok vissza minden oly atyafitól, ki rendetlenül jár» (II. 3, 6), azaz aki nem dolgozik, hanem csak hivalkodik (3, 11). Majd a korintusiaknak megint: «Azért írom ezeket, távol lévén, hogy megjelenve, keményebben ne bánjak a hatalom szerint melyet az Űr adott nekem» (II. 13, 10); és: «mit akartok ? 0esszével menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség leikével?» (I. 4, 21).

Ezek oly nyilatkozatok, melyek az egyházi elülj áró és a hívek közötti különbözetet ugyancsak nem emberi eredetűnek tüntetik fel; teljes ellentétét jelzik azok a demokratiának.

De Pál tényleg büntetett is, kiközösítette a korintusi vér- fertöztetöt. «Ti még felfuvalkodtok, a helyett, hogy sírnátok és kirekesztenétek közöletek, aki e dolgot cselekedte — írja levelében. —• Én test szerint ugyan távol, de lélek szerint jelen lévén, már megítéltem, mint jelenlevő azt, ki így csele- kedett: A mi Urunk Jézus Krisztus nevében ... az ilyen em- bér adassék át a sátánnak a test veszedelmére, hogy a lélek üdvözöljön (Kor. I. 5, 2—5). Timoteushoz írt levelében szin- tén beszél némelyekről, akik «a hitre nézve is hajótörést szenvedtek; kik közöl való Himeneus és Sándor, kiket átadtam a sátánnak, hogy tanuljanak nem káromkodni». (I. 1, 19—20).

Az apostolok és híveik közötti viszony tehát nem az