Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

nyolc közöl való atyafiaknak, kik Antiochiában, Szíriában és Ciliciában vannak, üdvözletüket!

Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk kimenvén, meg- háborítottak titeket beszédeikkel, megtántorítván leikeiteket, kiknek mi azt nem parancsoltuk; tetszett nekünk, egybegyűltek- nek, férfiakat választani és hozzátok küldeni . . . Mert tetszett •a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több terhet rátok ne rakjunk, hanem csak a szükségeseket: hogy megtartóztassátok magatokat a bálványoknak áldozottaktól, a vértöl és a főj- tóttól, és a paráznaságtól. Melyektől, ha megörzitek magatokat, jól !eszitek. Legyetek egészségben!» (Ap. cselek. 15, 1—30.)

E decretumban az egyházi elüljáróság szól az alattvalók- hoz a törvényhozó tekintélyével; az eset pedig a hierarchikus egyház szervezetét tárja elénk, amely szerint az apostoli tes- tület intézkedik a hitkérdésekben s amely szerint senkinek sincs joga tanítani vagy intézkedni, csak akiknek azt az apostolok «megparancsolták». Az egyház tehát szervezett tár- saság volt mindjárt életbeléptetésének legelső idejében.

Amint az apostolok «Krisztustól küldetve» souverain hata- lommal alapították és kormányozták az első hitközségeket, úgy a világi hatalommal szemben is teljesen függetlenül jártak el hivatásukban; annak részéről semmi korlátozást, semmi be- avatkozást nem ismertek el az egyház ügyeibe.

Péter és János — mint az Ap. cselek, beszélik — a templom kapujánál egy született sántát meggyógyítottak. Ez nagy feltűnést keltett a nép között és a két apostolt a főtanács maga elé idézte. «Behiván őket, megparancsolák (az após- tolóknak), hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter pedig és János felelvén, mondák nekik: «Ha méltó-e az Isten színe előtt inkább titeket hallgatni, mint az Istent? magatok ítéljétek meg».

És csakugyan tovább tanítottak a parancs ellenére, úgy

ces fratres in eo edendo decreto ; nam cum a pluribus una actio fit, licet quidam tantum ex auctoritate imperent, alii consensum debitum praestent, potest eadem actio cum distributione quidem accomoda om- nibus adsciribi», — mondja Palmieri, dr. Langen ó-katholíkussal szem- ben. De Rom. Pontifice 72. 1.