Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
21 a tudomány közkincsévé teszi. Ebből azonban, mondják, még nem következik, hogy a hitben nincsenek titkok, sőt ezáltal még inkább bebizonyul, hogy a kinyilatkoztatáshoz mindig tartoznak hittitkok, mert azokat kezdetben az emberek hit által fogadják el és tartják, s mindig׳ igaz marad, hogy azok nem emberi ész találmányai, de mert csak sok idő múlva, hosszú, mély tanulmány által sikerülend azokat belső mivol- tukban megismerni s a tudomány terére átvinni. Ezzel azon- ban szerintük ki is van merítve a hit igazságainak titokszerü jellege. Ezen téves tanítás ellen kimutatjuk, hogy a kinyilat- koztatásban oly értelemben vannak titkok, hogy ezek nemcsak eleinte szárnyalták fölül, nemcsak most haladják túl az észt, hanem akként, hogy míg csak a földön élünk, az ész bármily fejlettségével s folytonos művelésével, ennek természetes éle azokat soha föl nem födözi, a felfödötteket be nem bizonyltja, az értelem soha be nem látja. Vagy tagadják ugyanis az említett állítás védői, hogy a hitben azon igazságokon kívül, melyek*, t az ész felfog, olya- nők is vannak, melyek az észt fölülhaladják, vagy megenge- dik; ha az elsőt teszik, ellenkeznek a keresztény vallás világos tanításával; ha megengedik, akkor fémjelzett tételünket igazol- jak. Ámde ezt tenni vonakodnak, *épen úgy, mint iparkod- nak maguktól azt elhárítani, eszélyesen finom követkéz- tetőst téve. megengedik a hittitkok természetfölötti jellegét, mivel azok nem emberi találmányok, s mivel csak sok tanul- mányozás után válnak felfoghatókká, azaz hogy némikép ószfölöttiek. Ámde ez nem elég, meg kell azt föltétlenül enged-, niök oly értelemben, hogy e földi zarándoklás ideje alatt ilyenek maradnak. Az igazság ugyanis nem változik a müveit- ség foka szerint, nem vénül, nem ifjúi, hanem örökké való s ugyanaz, mint maga Isten, a teremtetlen igazság, aki teg- nap és ma mindig ugyanaz. Az emberi ész is lényegileg min- dig ugyanaz, teremtett képmása s gyenge árnyéka az isteni- nek, végtelen távol állva az isteni értelem teremtetlen töké- letességétöl: következőleg bármily fejlődés mellett is úgy külön- bözik tőle, mint ég a földtől, vagyis úgy áll az elméleti rend- ben az ész által elsajátítható igazságok összege az összes
