Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
A Szentírás e tényei oly elementáris erővel vonnak le- írva, hogy megragadják, elbájolják gyermekkorunk szellemi világát, s az ifjúkor ezen első behatásait magunkkal viszszük egy hosszú élet csendes és viharos napjain át, az élet határáig. Ki egyszer hallotta a Szentírás előadása nyomán a kis Izsák és az egiptomi József történetéi, az azokat nem feledi soha. Igaz. ez események önmagokban is megkapó, érdek- feszítő, rövidebb. hosszabb megpróbáltatás után örvendetes ki- menetelitek: de vonzóbbakká, érdekesebbekké válnak a Szent- írás mesteri elbeszélése által. És minthogy az egyházi szónok- latban is sokszor fordul elő az elbeszélő elem. nem lesz feles- leges megvizsgálni oly mintákat, melyeket maga a Szentírás nyújt e nemben. Izsák feláldoztatása. Genesis 22. I —11). «Miután ezek megtörténtek, megkísérti Isten Abrahámot és monda neki: Ábra- hám! Ábrahám! 0 pedig feleié: Itt vagyok. Mondd neki (az Isten) .־ Vedd egyetlen egy fiadat, kit szeretsz Izsákot, és menj a látomás földére, és ott áldozd fel öt égő áldozatul az egyik hegyen, melyet mutatok neked. Annak okáért Abrahám éjjel fölkelvén, megnyergelé szamarát, két szolgát vivén magával, és fiát, Izsákot. Es miután az égő áldozatra fát vágott, elméne azon helyre, me- lyet az Isten parancsolt vala neki».1 Ez a bevezetése e megható drámának. Az atyai szeretet s az Isten iránti engedelmesség közötti belső küzdelmet egy szóval sem említi a Szentírás. Szokatlanságra mutat minden: az atya éjjel kelti fel kis fiát s két cselédjét, önkezűleg vág fát, nvergeli meg szamarát. Szándékát nem tudatja gyermeké- vei, nem közli cselédeivel; visszatartja öt a gyengéd szeretet. A kedélyre és lélekre nyomasztólag hat az éj csendében komor némasággal tett, készület. Három napig tart e néma csend s akkor is egy igen rövid s homályos nyilatkozat töri meg azt : «Harmadnapon pedig fölemelvén szemeit, messziről meglátó ama helyet.. Es mondd szolgáinak : Várjatok itt a szamárra!: azalatt én és a gyermek oda sietünk s imádkozásunk után hozzátok visszatérünk».3 — 184 1 I. h. 1—3.- I. 11. 4—5.
