Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
182 mérhetetlen világtesteket előhozó Istenről meghatóbban. fensé- gesebben, szebben szólni nem lehet, mint ekként. «És mondd Isten: Legyen világosság. Es lön világosság1.מ A teremtő Isten bölcsességét, melylyel a semmiségből létrehozottakat megbírálja, jóknak, helyeseknek ismeri, azok fennmaradásáról gondoskodik és szolgálataik’örök törvényeit végérvényesen megállapítja, ekként írja le : «És alkota Isten két nagy világítót, a nagyobbik vilá- gítót, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világítót, hogy ural- kodjék éjjel — és a csillagokat. Es hélyezé azokat az ég erőssé- gébé, hogy világítsanak a földre és uralkodjanak nappal és éjjel és válaszszák el a világosságot és a sötétséget. Es látó Isten, hogy jónP S midőn e nagy, e megszámlálhatatlan égitestek le- remtéséröl, fenmaradása- és szabályos körforgásáról intézkedik, ugyanakkor végtelen bölcsessége és figyelme kiterjed a leg- kisebb fűszál magvára s az idők végéig fennálló csíráéról helyez piezinvke magvaikba. És monda : «Teremjen a föld zöldelö és maghozó füvet és gyümölcsöző fát. mely gyümölcsöt hozzon neme szerint, melynek magva önmagában legyen a földön. Es úgy lön». '• Meghatóan van elbeszélve az első ember teremtése; min- den felhozott, részlet, minden kidomborított körülmény oda enged következtetni, hogy a teremtés koronája lesz az, ki Isten alkotó kezéből fog kikerülni, a Alkossunk embert a. mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék a tenger halain és az égi- madarakon és vadakon és az egész földön minden csúszó■ mászó állaton, mely mozog a földön. Es teremte Isten az embert az ő képére; Isten képére teremte öt, férfiúvá és asssonynyá teremti őket. És megáldd őket Isten és mondd: Növekedjetek és soka.sod- jatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá, uralkodjatok a tenger halain és az égimadarákon és minden álla- tokon, melyek mozognak a földön. És mondd Isten: íme nektek adtam minden maghozó füvet a földön, és minden fákat, melyeknek nemök szerint magvok vagyon önmagokban, hogy legyenek eledelül nektek, és a föld minden állatainak és az ég minden madarainak és 1 2 3 1 I. h. 3. 2 I. h. 16—18. 3 I. h. 11.
