Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

130

a város íilaia b31.il voltak. E sírboltok körül egyébiránt n13zö, kert vagy berek terült el, melybe a többek között Oziás ki- rályt is temették, kit azért sújtott ez az ítélet, mert bélpoklos volt s nem engedték, hogy a többi királyok hamvai ö általa bemocskoltassanak. A családi sírboltokról, hová egyik-másik előkelő törzs temetkezett, szintén gyakran tétetik említés (Krön. II. 16, 14. Isai. 12, 16; Bír. 8, 32; 16. 31). Végre el- különített helyen terült el az idegenek temetkezési helye; a Júdás harmincz ezüst pénzén is ezt vettek a főtanács tagjai, mint erről az evangélista (Mát. 28, 7) tanúskodik. Hogy a go- nosztevök a vesztőhely aljában ásattak el, már említettük, s maga a világmegváltás oltárának, a Kálváriának vagy agy- koponyák hegyének elnevezése is erre emlékeztet.

Valamint a tisztesséjes temetésben való részesülés, épen úgy az ősök sírjába temettetés is csupán csak azokat illette, a kik erre méltók voltak. Míg ugyanis a hős Sámsont (Bír. 16, 31) atyáinak. Mannának sírboltjába temették el, addig Absalom porai fölött csak az erdők vad madarai károgtak. Dávid egy, még az apostolok idejében is fönnálló (Ap. csel. 2, 29.) királyi mauzóleumban lelt nyujvohelyet s utána a többi jó királyok is; Joáz ellenben, mert bálványimádó volt s Zakariás prófétát megölette, továbbá Ákáz, mert tulajdon iiát is Mólóknak áldozta töl. kizárattak a királyi sírboltból (Krón. II. 24. 25, 28. 27).

A sírok és a temetkezési helyek, mondhatni kivétel nélkül a város falain kívül voltak oly formán, hogy a falak után mindjárt a sírhantok és sírüregek következtek. A naimi öz- vegy fiát épen a város kapuján hozták ki. mikor Jézus lalál- kozott a halottas menettel (Luk. 7. 12); Lázár sírja Bethánia város falain kívül feküdt (Ján. 11). Arimathiai József a város fal ain kívül, egy kertben vágatott sírhelyet egy sziklába. Nem ritkán azonban a szántóföldeken, utak mellett, kertek közepén ástak és vágtak sírgödröket, mint a gerazénusok tartományú- ról a evangélista (Mát. 7, 28) világosan fölemlíti.

A köznép sírjai, melyek a földbe ásattak, semmit sem különböztek a mai síroktól; még a padmalya is megvolt, mint föntebb láttuk. A gazdagok sírboltjai ellenben földalatti pin-