Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

134

némely helyen még ma is szokásban van, hogy felső karjai- kát behasogatják s fejőket lekopaszítják». (Jerem. ért. 16)• Ezeken kívül befödték fejőket, szakállukat, hamuval hintették be hajukat, fájdalmukban mellüket, ]ágyékukat verték, karjukat fejők fölé emelték, szóval mindent elkövettek, ami által ember fájdalmát nyilváníthatja. A régészek mindazáltal egyhangúan úgy vélekednek, hogy a fájdalom nyilatkozatai nem voltak oly esztelen szélsőségekbe csapongók, mint ezt a pognáv népeknél sokan rajzolják; s ezt a mózesi törvénynek tulajdonítják, mely határozottan megparancsolja, hogy: «A halottért meg ne metéljétek testeteket» (Móz. III. 19, 28.); «Meg se kopaszítsá- tok magatokat a halott miatt» (Móz. V. 14. 1). Hogy a törvény a közéletben nem lelt teljesen szigorú alkalmazást, hanem csak mérsékelte a könnyen szélsőségbe csapongó fájdalmat, az nem a törvény hibája volt. Egyébiránt nem lennénk mél- tányosak. hogyha elhallgatnák azok véleményét, kik úgy hit- ték. miszerint a most említett fájdalom-nyilatkozatok még a halottas házban történtek s a gyászmenet némán vonult ki a sírhoz. Mindkét állítás nem lehet igaz, s részemről inkább az előbbiekhez csatlakozom, nem zárván ki természetesen azokat sem, miket a háznál való siratásból már az imént is mondtam.

Némely írók a Szentírás különféle helyeiből (Ezek. 26ל 16; Zsolt. 85, 14.) azt is ki szeretnék magyarázni, hogy a zsidók fekete ruhákat öltöttek, midőn gyászoltak. Minthogy azonban sem a szent-könyvek, sem Flavius nem szálának ezekről határozottan, mások csupán a ruha megszaggatására, hamuval való behintésére s több effélére értelmezik a szent- könyvek említett sorait.

Mikor a sírhoz értek a zsidók, letévén a holttestet, a sírt körüljárták és valami imádságot mondtak el. Ennek végezté- vei a tetemet a sír oldalába vájt üregbe, padmalyba helyez- ték. A legelső rögöt a rokonság dobta az elhunytra, s az- után a sírt behantolták vagy lezárták, a szerint, amint az vagy a szikla-talajba, a szikla oldalába vagy a földbe volt vágva.

Ha királyt helyeztek örök nyugalomra, az említetteken kívül még illatos fákat és fűszereket is égettek a halottas