Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
I. ÉRTEKEZÉSEK. AZ ÉSZNEK ALÁRENDELTSÉGI VISZONYA A HITHEZ. B z ész és az isteni kinyilatkoztatás az igazságnak két forrása, mind a kettő nyilatkozata a legfőbb igazság- nak, mely maga Isten; mindegyik ugyanazon napból kiömlő, hasonló fényű két sugár, minden valódi ellentmondás lehetősége nélkül: de azért nem az egymás mellé rendeltség — coordinatio — hanem a legszorosabb alárendeltség viszo- nyában állnak egymáshoz oly értelemben, hogy az ész sem nem egyenlő rangú a kinyilatkoztatással, annál kevésbbé he- lyezhetö ennek fölébe, hanem ellenkezőleg az ész alárende- lendö a kinyilatkoztatásnak. Megjegyzendő azonban, hogy itt nem idöszerinti alárendeltségről van szó, mert ez esetben az elsőbbség az észt illeti meg; a kinyilatkoztatás ugyanis mint természetfölötti isteni fény mit sem deríthet föl az embernek, hacsak esze használatával nem bir s ennek világa által meg nem világosíttatott; hanem tökéletesség, kitűnőség, méltóság tekintetében vitatjuk a hit fensöbbségét. I. Már az indítóokok is, melyek a meggyőződést a tudás terén és a melyek a hitben eszközük, különbözők: ott a meg- ,gyözödést szüli a közvetetlen észrevett vagy észlelés útján
