Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
129 temettetni halottaikat, som teliették volna ezt. meri Kánaán földén mm tudtak ilyet készíteni. Jákob azonban és József, minthogy a Genesis szerint bebalzsamoztattak, egiptomi módra alighanem szarkofágba is tétettek; ez Józsefről nyilván is ki- mondatik az említett szent-könyv 50-ik részének 25-ik versé- ben. A többi zsidók azonban, kik Egiptomon kívül hunytak el, balzsamozás nélkül, és kendőkbe, lepedőkbe göngyölve taka- láttattak el. Sőt, minthogy a Genesis most idézett részének 2-ik versében ezt olvassuk: «És megparancsolá (Józset) szol gáinak, az orvosoknak, hogy atyját balzsamozzák be», azt kell következtetnünk, hogy a legtöbb zsidó, ki Egiptom földén hunyta le szemét, csak a föld gyomrában s begyanlázás nélkül várja az ítéletnapi harsonák fölzendülését. A fájdalom, mi a hőn szeretett férj, nő, szülő, gyermek halála fölött manapság is oly szívrepesztöen nyilatkozik néha s mely a gyászpompák gondolkodásba ejtő komolysága által kísértetik, a pátriárkák alatt élő zsidók között is kifeje- zést nyert, Abrahám, mikor meghallotta Sára feleségé- nek halálát: «Eljőve..., hogy keseregjen és sirassa öt. És mikor fölkelt a halotti szertartástól...» kötötte a fennebb is- mertetett szerződést a heteus Efronnal. íme itt a kesergés, sira- tás, meg a gyászszertartás említése. Jákobot «Egiptom hetven napig siratá». József pedig, mikor atyja hamvait a pátriárkák sírboltjába szállította, a Jordánon túl Átad szérűjén megállóit s «a temetés pompáját fölötte nagy sírással megtartotta» (Gén. 50.10), mely szavak homályosan azt is tudtunkra adják, hogy a mai zsoltárok, imák és gyászénekek helyét a «fölötte nagy sírás» helyettesítette a törvény nélküli, balgaságok után induló zsidóknál. Később ezt a «fölötte nagy sírást» Mózes el fogja tiltani. Azonban, hogy egyik szavunkat a másikra ne oltsuk, tárgyaljuk részletesen és rendszeresen, mit cselekedtek az ígéret földjén letelepedett, vagyis a Mózes utáni zsidók, ha valaki elhunyt családjokban. Mikor a halál tusáját átkiizdötte a halandó, mellette álló rokonai s első sorban az elhunyt fia, szülője, testvére bírt ezen előjoggal, lefogták az elköltözöttnek szemeit, mint ezt az ifjú Tóbiásról (14,15) olvassuk, ki ipának és napának a szemeit 9 •■Hittudományi Folyóirat» 1891.
