Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

■

— 120 —

Mikor már a koporsót az ismertetett módon az elhunyt örök hajlékává alakították, következett a temetés. Azonban ezt megelőzőleg a királyi holttetemek fölött ítéletet tartottak. Az elhalálozás napjától a bebalzsamozás befejeztéig minden- kit fölszólítottak, hogy az ítéletre jelenjen meg s ha az el- hunyt ellen jogos panasza van, adja elő. A törvényszéket a 42 bíró képezte, kik, 11a jogos váddal lépett föl valaki a király ellen, kimondták a bűnöst, mi az ünnepélyes eltemettetéstől való megfosztatást is jelentette. A múmiát ilyenkor viszavitték a házhoz, hol a küszöbhöz, ajtófélfához támogatták, mint néme- lyek mondják, intő példa gyanánt az utókorra.

Részemről azonban e dolgot nem tartom még egészen világosnak. Igaz ugyan, hogy valamennyi történetíró megegye- zik abban, miszerint a királyok tetemei fölött törvényt ültek; másrészt azonban egyik is, másik is megemlékezik a falakhoz, ajtófélfákhoz támogatott múmiákról, s ezt oly általánosságban teszik, hogy az ember kénytelen azt föltételezni, miszerint az alattvalók eltemethetése is bizonyos ítélettől volt függővé téve; mert máskülönben 'nem volna okadatolva, miért említtetnek minden hozzáadás nélkül a temetlenül hagyott otthon őrzött múmiák.

Az eltemettetésre érdemesített holttesteket vagy a királyi vagy a családi, vagy a közös sírboltokban helyezték örök nyu- galomra. Hogyan épültek, hogyan néztek ki ezek? Oly terje- delmes kérdés, melyre kimerítő választ adni a jelen dolgozat keretében teljes lehetetlen. «Nem tehettek e földön (Egiptom- ban) egy lépést sem, hogy egy emlékkel ne találkozzatok. Obeliszket láttok, ez sír; oszlopromokat, ez sír, földalatti üre- get, ez is egy sír. És midőn a hold a nagy piramis mögött fölemelkedvén, ez óriási síremlék csúcsa fölött elöcsillan, úgy tetszik, mintha magát a halál világító tornyát szemlélnéd, és csakugyan azon a szomorú vidéken bolyongsz, hol egykor az alvilág hajósa az árnyakat szállítgatta,» írja a legbájolóbb nyelvű keresztény apologeta, Chateaubriand.

A királyi sírboltok legpompásabb maradványai a gúlák. Azt a temérdek munkát és az ezzel összekapcsolt költséget, mit ez építő - művészeti csodákra pazaroltak, csak az egip-