Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
105 tudjuk, kogy van isteni hagyomány ? s honnan ismerjük annak tekintélyét? Máshonnan bizonyára nem, mint a kinyilatkoz- tatásból, melynek forrásai a Szentírás és hagyomány. Teliül a források tekintélyét a kinyilatkoztatásból, és a kinyilatkoz- tatás tekintélyét a források tekintélyéből bizonyítjuk. Ép úgy az egyház is csak akkor lehet a sugalmazás tanúja, ha csalal- kozhatatlan tekintélye minden kétségen felül áll: ne az egyház tekintélye ismét a kinyilatkoztatáson, tehát ennek forrásain, a Szentíráson és a hagyományon nyugszik. A hagyomány alapköve ismét a Szentírás. Tehát végelemzésben a kathólikus egyház tekintélyét a Szentírásból, a Szentírás tekintélyét pedig ismét az egyházéból akarjuk bizonyítani. így beszél Hermes1 és mások többen. Ez az ellenvetés a Szentírás, a hagyomány és az egyház vi- szonyának félreértésén alapul. Sem a hagyomány, sem az egyház tekintélye, és pedig ezeknek sem pusztán történelmi, sem isteni tekintélye nem nyugszik kizárólag a Szentíráson. Az egyház és a vele összeforrt hagyomány ép úgy felnyúlik az apostolok koráig, mint a Szentírás. Másrészről az ellenvetés nem fogja fel a kathólikus theologia bizonyítási eljárásának sarkpontját s összezavarja a fogalmakat, miként ez mindjárt kitűnik. Mindenekelőtt különbséget kell tennünk a Szentírás és a •hagyomány mint történelmi források, és mint az isteni kinyi- latkoztatás forrásai között. Mint történelmi mü, a Szentírás előadja az üdvrend (oeco- nomia salutis) történetét: a világ teremtését, a bűnbeesést, a megváltás előkészítését az ó-szövetségben, a Megváltó életét, a megváltás müvének és az egyház megalapításának történetét. A hagyomány, mint történelmi forrás ismétli e történelmi tények egy részét, különösen pedig a Megváltó életéről és az egyház alapításáról sokkal részletesebb és kimerítőbb adatokkal szolgál, mint a Szentírás. Mivel pedig a hagyomány nem valami mende-monda, hanem egykorú, vagy szomszédoskorú, barát- ságos és ellenséges, írott, vagy emlékekben megörökített tanú1 V. ö. Perrone, Praelectiones theologicae. Bécs, 1843. III. köt. 45. lap.
