Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve
139 szetes ember lelkében isteni szikráját lángra éleszteni és fejleszteni igyekezett volna, szép alakokkal a közönség kegyét és dícséretét liajliászta. A költészet az anyagi szükségletek elöl háttérbe vonult; és ha annakelötte a görög világnak egész életét áthatotta: immár csupán mint virág és disznó- vény talált helyet a nagyvilág kertjében. A tudomány a reális világot és a gyakorlati életet szolgálta; ez öt viszont gazda- gítani, sokoldalúvá tenni iparkodott. A bölcselet szemlélődő magaslatáról leszállóit.» 1 Mi volt természetesebb annál, hogy a nyelv is megérezte a külső élet e változásának hatását? Ha az élet prózaibb és gyakorlatibb irányúvá lett. a nyelv is olyanná vált; a nyelv- tudósok kimutatták, hogy a Nagy Sándort követő időben a görög nyelven két változás esett. Az íróknál ugyanis a próza (kötetlen beszéd) oly neme keletkezett, melynek alapját ugyan az attikai szójárás képezte, de mely ettől abban tért el, hogy tájszolásokat vett fel a köznép nyelvezetéből, és azért 7, v.w'r, vagy í'hkwiv.'l Ó׳.yj.zv~rJí nevét nyerte. A másik változás még feltűnőbb; ugyanis oly görög Ms- nyelv alakult, melyet a mindennapi életben közönségesen hasz- náltak; mely valamennyi eddig külön létezett görög tájbe- szédböl képződött; valamennyi dialektusból megtartott vala- mit, a legtöbbet a maczedoniaiból, s a különféle helyi és külső viszonyok szerint fejlődött.1 2 Ez újon képzödöttt társai- gási köznyelv, a népnek e köznapi görög nyelve a Hetvenesek görög fordításának alapeleme, és az új-szövetség valamennyi könyvének görög nyelvezete: yXö77׳7׳. •zoivr, ™v 'EaXzvcov.3 Ha már most okát kutatjuk, vájjon miért kívánta az egyház fölött őrködő isteni Szellem, hogy épen a köznép nyelve legyen az új-szövetség isteni kinyilatkoztatásának nyel- vezete, megadja erre az egyszerű választ sz. Jeromos, e szavak1 Allgemeine Weltgeschichte. Dr. Georg Weber. Lipcse, 1859. 11. köt. 890. 1. 2 Dankó. S. Script. Comment. 280. 1. 3 Winer. Grammatik. 24. 1.— Wilke. Biblische Hermeneutik. 82.1.— Reithmayr. Einleitung in die can. Bücher des N. B. 178. 1. — Wetzer- Welte. Kirchen-Lexikon. Vili. köt. 408. I. — Gihitner. Hermen, biblica generalis. 64. 1. stb.
