Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Damian János: 1. Nagy sz. Gergely a donatismus ellen
112 rendkívüli szigora fékezhette meg lassankint őket az V. század első felében. A most következő békésebb időben újra tért hódított a tévhit. Sok katholikus átpártolt. Türelemről szóltak a donatisták; a türelem ürügye alatt rá bírták az engedékeny katholikusokat, hogy saját templomaikban donatista papokat alkalmazzanak.1 Ezen sikerek által felbátorítva megférhetetlen vakbuzgóságuknak szabad folyást engedtek; erőszakkal fog- lalták le a katholikus egyházakat, keresztelték a katholikus szülök gyermekeit saját szertartásaik szerint.1 2 Ennyire fejlődtek a viszonyok, midőn I. Gergely a pápai trónra lépett. Első teendői közé sorolta az afrikai egyház rendezését. Törekvését Gennadius, Afrika exarchája, Dominicus, Carthago prímása és Columbus püspök támogatták s lehetsé- gessé tették, hogy a donatisták elhatalmasodását mindenkorra megszüntesse. Több periratot tartott e végből és a-donatis- mus folytonos gyengülése, majd végleges elhalása igazolta eljárásának helyes voltát. Alig erősítette meg Gergely az első zsinat határozatait, melyek fökép az afrikai egyház szokásaira vonatkoztak és intette a püspököket, hogy az eretnekek ellen a lehető leg- nagyobb erélylyel lépjenek föl.3 midőn Felicissimus és Vin- eentius, a lemigai 4 5 egyház szerpapjai, Argentiust, a város püspökét bevádolták, hogy a donatisták által megvesztegetve papjaik közöl többet katholikus egyházak lelkészeivé tett. Gergely haladéktalanul megparancsolta Hilariusnak,6 az Afri- kában fekvő patrimonium igazgatójának, kinek szolgálatait az 1 Baronius. Annales. VIII. 32. sz. 2 Gregorii I. ep. 1. IV. 34. és IV. 35. 3 Ep. I. 77. Quaeso ergo . . . fiaereticis vei inimicis ecclesiae unó cordis intuitu obviate. 4 Morcelli. Africa Christiana. I. 196. Geminam in Numidia La- miggigam fuisse . . . manifestum est, és u. 0. 197. Alterutrum e duobus hisce oppidis Gregorii Magni aevo extabat etiam tunc: memorat enim ipse . . . ecclesiam Zamigensem, quae vix alia putari potest, etsi demptis aliquot litteris appellalio facta brevior est . . . 5 E. 1. I. ep. 83. Propterea experientiae tuae praesentis praecepti pagina duximus injungendum, qualenus prefatum episcopum idoneae satisfaction! committere non omittas . . . fiat de more consilium ... Et
