Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Rézbányay József: A kereszténység hatása a jog fejlődésére
— 82 — Midőn az isteni Mester kezdette hirdetni, hogy egy Isten van, s sz. Pál, hogy minden hatalom onnan felülről van: «nincs hatalom, ha csak felülről nem».1 Isten egyszülött Fia hangoztatta: «Adatott nekem minden hatalom az égben és a földön», minő átalakuláson ment át az egész világnézet; mennyivel magasabb forrásból származtatták le a jog elveit és a népet szabályozó törvényeket. Megszűnt az állam és a nép mindenható lenni a lelkiismeret fóruma előtt, és a jognak egy örök elve állíttatott föl, hogy jog az, a mit Isten kipusz- títhatatlan igazságként az ember leikébe oltott, a minek meg- vesztegethetetlen őre a lelkiismeret s az erkölcs parancsszava, táblája a halhatatlan lélek, legfelső bírája és kérlelhetetlen fóruma pedig maga Isteni Minő átalakulások! Űj világirodalom, melyet Troplong1 2 a szellem felülről való leereszkedésének mond; «egy világtörténelmi fontosságú újjászületés, mely a megelőző századok összes értelmi örökét, kincseit, a keresztény eszmék lángjával megtisztítván, a tudás, a kutatás, a bölcselet, a jog és a művészet minden ágában új elveket, új irányokat, új szellemet teremtett, és az értelmi műveltséget egy azelőtt nem is sejtett színvonalra emelte; egy csodálatos erkölcsi forradalom, mely a belső embert megváltoztatá, összes viszonyait átalakítá, új eszményeket, új életczélokat adott törekvéseinek, új köröket nyitott gon- dolatmmiiködésének», mond Károly János «Az öskeresztény irodalom monographiája» czírnü munkájában (2. old.). A pogányság, híven az ö elszigeteltségéhez, rideg nem- zeti jellegéhez, a jog rendszerébe nem bírt egységet és egye- temességet önteni. Nemzeti maradt mindenütt és mindenben. A polytheismus polvanthropiára vezetett nemcsak anyagi érte- ményben. de lélektanilag is, theoriában és praxisban. S ennek ismét kiszámíthatatlan hatása van az összes ó-kori és jogi rendszerekre, a melyek között hiába keresnök az eszmék, az ideálok, az igazságok, a törvények és a szabályok azon homogeneitását, hogy ne mondjuk : egységét, a mely a külön1 Rom. 13. 1. 2 De !’influence du christianisme sur le droit romain.
