Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

788

szerencsés kézzel dolgozott. Látszik, hogy teljesen és alapo- san ismeri a tért, a melyen mozog; látszik, hogy mint a patrologiának több éven át tanára tudja, mit, mennyit és hogyan kell tanítványai felfogásához képest röviden, sza- batosan mint legszükségesebb dolgokat előadni és meg- magyarázni.

Véleményünk szerint azonban müve teljességéhez még valami hiányzik. Helyén valónak látnok, ha a nevesebb atyák és egyházi írók fontosabb müveit tartalmilag is bővebben ismertetné.

Az irodalomtörténetnek feladata nem csupán az írók élettörténetét felölelni, munkáikat felsorolni, működésűk téré- röl csak általános képet nyújtani, hanem részletesen legalább főbb vonásokban nevezetesebb müveik tartalmát is bemutatni. Mit ér, ha pl. tudjuk, hogy sz. Ágoston «De Civitate Dei» örökbecsű munkát írt, de nem tudjuk, hogy mi annak volta- képen tartama. Igaz, hogy bajos egy-egv vaskos kötetet ki- tevő munkáról rövid vázlatot s egyúttal jellemző kritikát írni, de az író jelentősége csak akkor domborodik ki előttünk, ha öt munkáiban is ismerjük. Az is igaz, hogy ez által a tankönyv terjedelmesebbé válik, de inkább a nevesebb írók- ról adjunk teljes képet, mintsem a kisebb jelentőségű írók ismeretére pazaroljuk időnket. Továbbá a szerző bővebb élet- rajzot adhatott volna nagy Leó pápáról és sz. Bernátról, sz. Ambrus exegetikai működését és sz. Jeromos érdemeit a biblicum stúdium körül jobban méltathatta volna. E kisebb hiányok azonban a tanításnál könnyen pótolhatók.

Igen becses, valódi szellemi kincstárt képez a könyv epilógusa, melyben «Adnotationes de ss. Patribus» czím alatt még egyszer röviden feltünteti, kik voltak a szent atyák közül az egyes theologiai szakoknak kiválóbb művelői. A hermeneu- tikát, az exegesist, az ó- és újszövetségi egyes könyveket, kik dolgozták fel részben vagy egészen; az egyes hitágaza- tok, erkölcstani tételek kifejtésében kik örökítették meg nevű- két. A sajtóhibákat jelzi a könyv végén. A szerző latin nyelve könnyed, folyékony, rendszere tiszta, világos. Kívánjuk, hogy irodalomtörténetének 2-ik és 3-ik kötete^ is mielőbb napvilágot