Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Irodalmi értesítő
Végre a Breviárium megszenteli az egész napot; hét- szeres beosztása a nap különféle részeire, ösztönözve, meg- szentelve, kegyelmet árasztólag hat. És mivel a pap a Breviáriumot az anyaszentegyház nevében és az anyaszentegyházért mondja, áldás árad belőle az egész egyházra. A mint a tengerből a felszálló fellegek, a szél szárnyain az egész földre elszélednek, és mindenüvé üdítő, termékeny esőt visznek, így hoz az Ég az Úr szolgái- nak ezerszeres imája által az egész világra áldást. Isteni malasztban mily szegény, mily puszta és örömtelen volna a világ, annyi ezer papnak az egész világot átölelő imádsága nélkül! Oh igen! az apostoli lelkipásztor, a ki a Breviárium tar- talmát becsülni tudja, és magasztos czélját szemmel tartja, és az áldást, melyet áraszt, tisztelni tudja, az nem tehet mást. az a Breviáriumot tisztelni és szeretni kénytelen. Sze- réti. Nemcsak lelkiismeretesen elvégzi mindennap, fontos ok nélkül sem egészen, sem részletesen el nem mulasztja, hanem az egyház utasítása szerint is mondja: Digne, attente, devote, et in unione illius divinae intentionis, qua Dominus Jesus ipse in terra laudes Deo persolvit. Mind a mellett nem tagadhatjuk, hogy az Officium el- mondásánál, akár ugyanazon imák sokszoros ismétlése, akár más körülmények zavaró, gátló behatása folytán, idővel fogy az áhitat, némi felületesség, figyelmetlenség kerekedik fölül. Talán nem egy pap jönne zavarba, ha komolyan kér- dené magától, vájjon meg tud-e majd felelni az ítélet napján azon eljárásért, melyet a Breviárium elmondásában követ! Kétségkívül becsületére és megnyugtatására szolgálhat, ha a pap azt mondhatja magáról, hogy Breviáriumát min- denkor pontosan, és az áhitat komoly igyekezetével mondta el. Mennyire elősegíti a Breviárium mindennapi ájtatos elvég- zésére a lélek megszentelését, mily szép arányban gyarapodik érdeme! Az apostoli lelkipásztornál ez így van; szívén fekszik e kötelességének lelkiismeretesen megfelelni. Azért szem előtt tartja a következőket:
