Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Babik József: Kereszt, keresztény, katholikus
769 monkos codex 15—17-böl.) «Mynd a gyónó smind a gyón- tato kereztyen hwtben legyenek.» (Érsekújvári codex 1530-ból.) «Meg sokasyta vr isten zent Ferencznek fyayt es leanit mind egez kereztyensegbe.» (Virginia codex a XVI. század első negyedéből.) Sőt még az 1792-ben megjelent Szelepcsényi- féle Cantus Catholici is így ír: A keresztyénségben, igaz val- lás az hitben — Kelly fel Keresztyén lélek! stb. így írta Telegdi, Pázmány — csekély kivétellel — Káldi s a letűnt századoknak legtöbb katholikus hittudósa. Vizsgáljuk azonban most már a dolgot a jóhangzat szempontjából is s akkor ki fog tűnni, hogy a keresztény képzés ép oly jó, ép oly helyes és jogosult, mint ty betűs testvére. Mint már említem, a szép hangzatot nem szabad mellőzni s tudatlanra venni a nyelvtudományban; mert bár- mily egyenes is az út, mégis csak jobbnak tartjuk, ha síma s nem döczögös. így vagyunk a szavakkal is ; bármily helyes képzésüek is azok, nem elégítenek ki teljesen, ha hiányzik belölök a széphangzat. Ily szempontokból tekintsük a ke- resztény szót is. Mint láttuk, a Sebestyén mellett közhasználatnak örvend a Sebestény is ; a kettő között csak az a különbség, hogy az egyik képzés a t betűt, a másik az w-et lágyítja. Az ered- mény ugyanaz, mindkét szó jó hangzású; tehát a keresztyén mellett megállhat a keresztény is. Lehetne talán hivatkozni a fennemlített ostya és sekrestye szókra; azonban ne feledjük — mint már ott is jelzém — hogy ezekben okvetetlenül Szükséges a t meglágyítása, mert magánhangzóval záródnak, s azért e szók végén nem lehet kipótolni a lágyítást, mint a felhozott n-nel végződő szavaknál tehetjük. Most menjünk tovább egy lépéssel! Nézetünk szerint a keresztény határozottan kellemesebb hangzású, mint a keresztyén. Talán elfogultnak látszom! . . De ily dolgokban a fül a legjobb ítélő bíró. Észrevette ezt a dicső Pázmány is s azért ö hol így, hol amúgy használja e szókat; ingadozása mutatja, hogy a keresztyén nem elégíté ki szépérzékét. Mikor pedig beköszöntött irodalmunkban a nyelv- újításnak sok tekintetben kedvező áramlata, a kath. írók leg«Hittiulományi Folyóirat» 1890. 49 I
