Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

669

Kiég e tekintetben a hitszakadások és eretnekségek kéz- döire utalni.

Volt ezenkívül idő. midőn az egyházi beszéd népszerű- sítése általános törekvés czélja volt. Ámde ezen önmagában véve helyes czélt számtalan egyházi szónok nem így fogta fel: leszállók a néphez, hogy ezt magamhaz felemeljem, ha- nem a durva póriast beszötte az egyházi beszédbe, a maguk nevén nevezte a legkényesebb dolgokat ; nem törődött vele, hogy a jó ízlést sérti, hogy az ártatlanok arczpirulását idézte fel.

Ábraham a Sancta Clarát mindenki ismeri, jobb és rosszabb anekdoták ma is forgalomban vannak felőle; ezen kétségen kívül szellemes ember egyházi beszédeit élczekkel, szójátékokkal, ellentétekkel fűszerezte, triviális képletekkel és hasonlatokkal igyekezett azokat vonzókká tenni. Tagadhatat- lan, hogy hallgatóit sokszor megnevettette, de lelki épülé- síikre sohasem szolgált. Tévedése oly gyászos, hogy legjobb,, ha a feledés leple borul reá.

Az úgynevezett korszerű beszédekre is bizonynyal sokan fognak emlékezni. Az volt czéljuk, hogy a híveket a politi- kai irányzat bizonyos káros következményeire figyelmeztessék s bizonyos hangzatos jelszavak igazi értelmére nézve fel- világosítsák. Ha ennyiben marad, nem is kifogásolható, azt egy rövid beszéd kíséretében le is lehet írni.

Ámde mindenfelé egész beszéd cziklusok eredtek meg; s az egyházi beszéd jól vagy rosszul sikerült vezérezikké törpült, a templom is inkább kaszinó lett semmint Isten háza : a nők és a serdülök hit és erkölcsi oktatás híjával távoz- tak; sokan a beszéd által magukat találva érezték, s ezért a templomot végkép elkerülték. Sokszor igen későn vette észre az egyházi szónok, hogy a híveknek helyesebb érzékük van az egyházi beszédről, mert szívesebben hallanak valamit Jézusról, sziiz Máriáról, mint liberálisokról és szabadkömívesekröl.

Ha az egyházi szónoklattannak nem volna egyéb ered- ménye, mint az, hogy az egyházi szónokot ily tévedésektől megóvja, már azáltal is igazolva volna a reá fordított idő és szellemi munka.