Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

665

leveleiben gyakorlatilag alkalmazta, mert az inspíratio sem természet-adta adományait, sem tanulás által szerzett szel- lemi képességeit le nem rontotta.

A Jézus születése előtti század volt a profán szónoklat klasszikus korának fénypontja. A kath. egyház Demosthenes és Cicero iskoláinak tanítványait megtérítvén, ezek közül többet papokká és püspökökké szentelt, ezek a klasszikus rhetorikát magokkal hozták a kath. egyházba, ennek törvé- nyeit beszédeikben alkalmazták; új keresztény rhetorikai isko- Iák tanáraivá lettek. Maga az egyházi is már korán intézke- dett akként, hogy Isten igéjének hirdetését csak azokra bízza, kik jó hírű rhetorikai iskoláiból kerültek ki. Ily iskola ve- zetöje volt Origenes Caesareában (Kr. u. 231), sz. Kelemen ugyanezen idötájt Alexandriában. Ezen kath. egyházi rheto- rikai iskolák szülötteinek legfényesebb képviselője Arany- szájú sz. János, ki még külön oktatásban részesült a pogány Libanius rhétortól.

Sz. Ágoston ugyanaz a nyugoti egyházban, mi Arany- szájú sz. János a keletiben. Mielőtt pappá szenteltetett volna, hivatásos rhétor volt. Maga nagy erőfeszítéseket tett az egy- házi szónoklat klassziezitásának fentartására nézve, s miután gyakorlati egyházi beszédeiben elévülhetetlen oktatásokban örökítette meg nevét, kora és az utókor számára megírta az első kath. egyházi szónoklattant. Kívüle álló okok: a barbá- rok folytonos betörései, az elpuhult udvari élet, az eretnekek túlkapásai a rhetorika megvetését és hanyatlását idézték elő, vele együtt hanyatlott az egyházi szónoklat is. A sülyedés a keletrómai császárság bukásáig tartott.

A szétszéledt tudósok magukkal vitték Európába.a régi klasszikus kor Íróinak munkáit. Ezek tanulmányozása a régi elfeledt rhetorikára irányozta a figyelmet: Aristoteles, Cicero és Quintilián új életre ébredett. Újra kezdették a profán rheto- rikát az egyházi beszédbe kevesebb és több sikerrel bevinni. E munka közben kezdették figyelmükre méltatni a kath• klasszikus rhetorika művelőit, a sz. Atyákat, ezek közül Aranyszájú sz. Jánost és sz. Ágostont, ezek körül azután új iskola alakult, mely iskola követői között a legjelesebb Bős-