Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

— 653 —

mondja magát szónoknak; megelégszik, ha hallgatója öt okos csevegőnek, kellemes társalgónak, eredeti elbeszélőnek tartja és vallja.

A müveit emberek azon része, mely magát ezen elis- merő jelzőnek birtokában fenn akarja tartani, mely továbbra is kellemes akar maradni a társalgásban, mely kifejtett és elismerésben részesült képességeit még jobban ki akarja mü- vélni, a nyelv ismeretének elsajátításába fog mélyedni; és helyesen, mert meg akarja ismerni azt az eszközt és keze- lésének minden titkát, melynek segélyével eddigi sikereit elérte.

A nyelv alkotmányának ismerete, számtalan változatai- és fordulatainak titka, a rendelkezésre álló számtalan kifeje- zések körül a hangulatnak, az eszmének legmegfelelőbb, ta- pintatos és ízléses megválasztási képességben rejlik a hatás elérésének és fokozásának legfőbb titka.

Nem ilyen-e a mai kor müveit embereinek nagy része ? mi hiányzik még, hogy magokat szónokoknak mondják? a nyilvánosság előtt fellépés bátorsága ? hogy a társalgás halkabb hangját erősebbé fokozzák? hogy a gondolat érzéki terét a taglejtés hatásával is tökéletesítsék ?

Mily igényeket fognak ezek támasztani a nyilvánosság azon férfiával szemben, ki magát Isten szolgájának, hivatásos szónoknak nemcsak vallja, de a szónokláshoz való jogát és és képességét gyakorlatilag is akarja érvényesíteni?

Ha az egyházi szónok a műveltségnek itt leírt közkin- cseit, elsajátítja, egyenrangú lesz a mai kor müveit férfiaival; a beszéd kezelésére s a hatás elérésére nézve versenyezhet is velük azon eszmék körében, melyek a társadalomban a szellemeket érdeklik, s melyek az események rohamos egy- másutánjában a megvitatás tárgyait képezik.

De nem lesz velük egyenrangú azon igazságok fejlesz- tése, vitatása, terjesztése és elfogadtatása tekintetében, melyek épen az ö kizárólagos hivatását képezik és melyek az em- béri szellem és lélek nem múló, hanem örök érdekeit illetik; mert az egyházi beszéd bár sokban hasonlít egyéb beszé- dekhez, de azoktól mégis igen sokban különbözik.