Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
651 ból az érzéki világba való megjelentetése; czélja. hogy előbb a halló érzékeket érintve, a hallgató szellemi világába fel- vételt eszközöljön ki. Minden beszéd egy gondolatait szavak kiejtése útján érzékítö eszes lényt, egy beszédtárgyat, egy vagy több hall- gatót tételez föl. A beszéd kizárólag az ember tulajdona, sajátja, az ir- galmas Isten ajándéka; az emberek között a gondolat és az érzelem közvetítője; az első szellemi csere eszköze, az em- beriség összeforrasztó kapcsa: az egyezségek kifejezője; a kereskedelem köteléke: a szeretet érzetének visszhangja; az ember természetes hatalmának erőforrása. A beszéd te- hetsége teszi az embert emberré, s ez az oka, hogy az em- bér ember lenni meg nem szűnt. A beszéd az élő lélek mii- ködösének bizonyítéka, a szív érzelmeinek tanúja, az akarat kifejezője. Minthogy az érdek ennyi szálai fűzik együvé a beszédet és az embert, igen természetes, hogy az ember jókor meg- tanulta a beszédet érdeme szerint becsülni. A tapasztalás ok- tatást adott neki a beszéd csodás hatásáról, midőn valamely tárgyról való képzetét más eszes lény által el akarta fogadtatni. A hallgató ellenállása nem hütötte le, sőt fokozta a rábeszélő tehetség kifejtését; beszéde erőben nyert és terjedett, minél kívánatosabb volt előtte eszméjének elfogadtatása ; egész lelkét, érzelem-világát, szelleme hevét, kedélyének minden árnyalatát érzékítette beszédében : szóval, egész szellemi erejével küz- dött eszméjének elfogadtatásáért, s azt addig forgatta, míg hallgatójában érdeket birt kelteni eszméje iránt, s azt elfő- gadtatta. E küzdelemben megtanulta mérlegelni, s a hallgató han- gulatához és a beszédtárgy sajátosságához mérni szavait. .Mikor ezen tapasztalat megszerzése után akként beszélt el valamely dolgot, miként azt hallgatója hangulata s a be- szédtárgy sajátossága megkívánta, akkor már nem beszélt, hanem tudatosan és mérlegelve szónokolt. Tudatosan és mérlegelve, mert ez különbözik az ösztön- szerű és természetes ékesszólástól, melyet bir a tanulatlan is
