Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
638 Ott vannak az akkor épült templomok és kolostorok, melyek- bői — fájdalom — nem egy van idegen kézben. Ellenkező- leg a jámbor és vallásos középkor a legszebb összhangba hozta a szabad végrendelkezési jogot a régi szigorú káno- nokkal. Jóllehet a szabad végrendelkezési jog azóta majd min- denütt megadatott a papságnak, s a mint láthatjuk, majd mindenütt él is ezen joggal: mégis némelyek a trienti sz. zsinat határozataiból azt akarják kiolvasni, hogy a nevezett zsinat a papok szabad végrendelkezési jogát eltörölvén, az őrségi kánonok szigorához ment volna vissza, és e papok- nak a polgári törvények nyújtotta kedvezményei alapján ké- szített végrendeleteit semmiseknek nyilvánította volna. Az igaz. hogy a trienti sz. zsinat XXV. ülésének de ref. 1. fe- jezetében inti a püspököket és a papokot. hogy erényes és egy- szerű szerény életmódjukkal híveiknek jó példát adjanak, «interdicit episeopis, ne ex reditibus ecclesiae consanguineos familiaresve suos augere studeant, eum et Apostoloméi ea- nones prohibeant. ne rés ecclesiasticas, quae Dei sunt. con- sanguineis donent.... Quae verő de episeopis dicta sunt, eadem in quibuseunque beneficia ecelesiastica obtinentibus observari decernit.» Mov 1 szerint, a trienti sz. zsinat idézett decretumában az egyházi vagyon kezelésére nézve az ős- régi kánonok szigora van visszaállítva, melyek értelmében a papok az egyházi czímen szerzett vagyonnak nem tuiajdo- nosai, hanem csak kezelői, épen azért az arról való végren- delkezés nincs megengedve, s ha tétetnék is, érvénytelen. Vizsgáljuk csak azt a trienti kánont magunk is. Olvas- suk el csak egészen és kérdezzük aztán magunktól; vajjou a trienti sz. zsinat ama helyen pro foro externo hozott tör- vényről beszél-e. vagy pedig inkább a lelkiismerethez szól? Bizonvára az utóbbit cselekszi: mert az mégis csak különös hogy a zsinat a papok végrendelkezését akarta eltörölni, s a végrendeletről egy szóval sem emlékszik. 1 Hist, polit Bl. 1889, XII. füzet, 924 I. 2. jegyzet. Archiv für kath. K. R. II. k. 432. és kk. 11.
