Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
— 615 — valaki a földi javakkal, melyekkel Isten megáldotta, jól bán- jék és azokkal vissza ne éljen. A ki tehát az egyház tani- tását a tulajdonról és az alamizsnaosztás kötelezettségéről, a gazdag és a szegény között való viszonyról, gyűlöli és megveti: az egyúttal vétkezik amaz erkölcsi törvények ellen, melyek a helyes gazdálkodást szabályozzák, és többé-kevésbbé felelős ama ferde társadalmi állapotokért, melyek egyiknél a kereszténység irgalmasságot nem ismerő fényűzésben, másik- nál fogcsikorgató gyűlöletben nyilvánulnak, utoljára pedig az egymás elleni harczban végződnek. Csoda-e azután, ha az egyház folytonosan arra irányítá minden figyelmét, hogy gyermekei jogosan szerzett földi ja- vaikkal jól gazdálkodjanak, hogy azokat mindenkor Isten dicsőségére, önmaguk, övéik és embertársaik javára fordítsák ? De gyermekei között fö-fö gondja volt e tekintetben papjaira, kiknek kezdettől fogva szivükre köté, hogy ama vagyont, melyet mint az egyház szolgái szereztek, ne tekintsék kizá- rólag sajátjoknak, sőt tudják meg, hogy a fölösleg nem az övék, hanem az egészen jámbor czélokra fordítandó. Figyel- ineztette őket, hogy az egyházi vagyon «patrimonium pau- perum». A papok e vagyonnak Isten előtt egykor felelős sáfárjai. Élvezzék tehát az egyház útján szerzett vagyont úgy, a hogy azt Isten és az anyaszentegyház rendeli; mert különben az ezen javakkal való visszaélés a mennyei javak elvesztését fogja maga után vonni. Ezen szempontból külö- nősen a papok végrendelkezésére nézve ismételten gondos- kodott üdvös törvényekről, melyek századok folyama alatt részint pápai döntvényekben, részint zsinati határozatokban láttak napvilágot és e törvényeinek megtartása fölött min- denkor aggódó lelkiismeretességgel őrködött. E törvényeket szándékozunk bemutatni egymásutáni időrendben, a «Histo- risch-politische Blätter» mult évi XII. füzete nyomán, kibö- vítve a minket mindenesetre különösen érdeklő részletes ma- gyár egyházi törvényekkel. * * * Kezdetben az ős keresztény egyházban a papság egy- átalán nem birt szabad végrendelkezési joggal, természetesen
