Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Palotay László: A modern hitetlenségnek okai és óvszerei
■■ — 598 — dást még fel nem karolta, az a gondolkodás hiányosságából és nem túlhajtásából vétkezik. Mert ha a mívelt világrészeket tekintjük, többé kevésbbé úgy találjuk, hogy azokban a hitet- lenség a tudomány és a míveltség haladásával karöltve jár, s minél jobban míveltetik és tündöklik a tudomány, annál vakmerőbb a hitetlenség. Ezt a szomorú példák és a kézzel- fogható tények eléggé igazolják. Végül a hitetlenségnek hősei fennen hirdetik, hogy ök tiszteletet akarnak szerezni a tudománynak, ennélfogva min- den vallást megvetnek, ajózan ész és a polgáriasodás nevében a hitet ostromolják és az azt képviselő egyházat meg akarják buktatni. Mi, kiáltják fennhangon, a hitnek oltára ellenébe a tudománynak oltárát helyezzük, az ész világával az idők sötétségébe hatolunk, és a nép által tisztelt dogmákat meg- semmisítjük. A tudománynak papjai elenyésztetik az egyház- nak papjait, és a vallásnak trónusára egy napon az észt helyezzük mint királynőt. így beszélnek a hitetlenek; miből vdágosan kitűnik, hogy a modern hitetlenség a tudományból származik, ez a tudomány kezelőinek általános betegsége, a mi magyarázatra szorul, hogy balul értelmezve botrányul ne szolgáljon. Az ész, következőleg a tudomány mint az észnek mun- kaja és gyümölcse, Istennek drága ajándéka. Isten maga is észnek, a tudomány Istenének neveztetik. Az észnek és a tu- dománynak segélyével ostromoljuk a tévelyeket, az elöítéle- teket eloszlatjuk, az igazságnak útját egyengetjük, és a tévedöket a hitre vezetjük. Az észhez tartozik, mondja sz. Ágoston, «a hitet nemzeni, ápolni, nevelni és erősíteni1.״ Ezért mondja Alex. Kelemen : az ész a keresztény hitre elő- készület, * 2 3 4 az evangéliumra vezető mester, 3 elöút és se- gítség a kereszténységre,1 Isten szöllöjének kerítése és bás- tvája.5 A szent Atyák azonfelül az észnek jogát, és a tu* De Trinit. 1. XIV. cap 1. 2 Strom, lib. I. cap. 16. — Lib. cap. 3. 8 Strom, lib. I. cap. 5. 4 Prig, ad Greg. Tbaum. 6 Strom, llbr. I. cap. 20.
