Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs
■■{■■■■ן■■ Az akkori vallásügyi miniszternek, br. Eötvösnek nézete- böl a kereszténységről, mint merő emberi bölcseleti rendszer- röl, — a mint másutt kimutattam — ez egyenesen következik. Az elv tehát, mely a törvénynek alapul szolgált, az in- differentismus elve, az az elv, melyet ma mindenfelé ilyen formában lehet hallani: minden vallás jó, legyetek toleránsok; minek törődtök valamely vallás kizárólagos igazságával; ezt kutatni, nem modern: csak legyetek becsületes emberek és — szabadkömívesek. És mit tett a katholicismus ezen halálthozó indif'feren- tismussal szemben? Infandum jubes renovare dolorem. Azt tette, hogy miatta akár három Magyarországban is elterjed- hetett volna ez az indifferentismus. A búsuló katholikus nem rég visszapillantva a múltakra csak ennyit mondhatott: «a mi legeslegnagvobb bajunk . . . hogy a legfőbb tényezőknek.........!!..., a papságnak, a k atholikus híveknek 1848 óta tiszta, világos, egyöntetű, ha- tározott, következetes, bátor, elöretörekvö, hódító katholikus vallásügyi politikája és actio-programmja nincs .»1 Nincs, a mi ellenállana az áradatnak; ha ilyesmin akarunk fellelkesülni, a külföldre kell vetni szemüket. Míg theologiai iskoláinkban Schwetz fundamentálisa neki se hederített az országban terjedő tévelyeknek s a végzett magyar theologus mindenre lehetett képesítve, csak az öt körülvevő eszmeáradat felismerésére és czáfolására nem ; míg az egyetemen a nemzet intelligentiája a katholicismust mint túlhaladott álláspontot tanulta megismerni: addig a köz- életben: br. Eötvös, Trefort, Pulszky, Csengery, Horváth Mi- hálv, Molnár Aladár, Zichy Antal és sok más, írtak a ma- gyárnak fundamentálist az indifferentismusról s mindjárt gyakorlatilag is alkalmazták, írtak olyat, a mely praktikusabb volt a kathedrai bölcsességnél s a melylyel ugyancsak meg- telt a nemzet agy veleje. Sok, sok tennivalója volt volna és volna ma a katho- licismusnak! Mennyire meg tudott másutt küzdeni a katho- 572 ~ 1 Religio, 1889. II. 34. sz.
