Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

550

az egyház hagyományát (LXX, Itala) is folyton szem előtt tartja. Tehát a legelőnyösebben különbözik a többi fordítók- tói, mert nem egyszerűen a nyelv gyakorlati ismeretével fog a fordításhoz, hanem tudatosan megfelelni törekszik a for- dító legmagasabb feladatának ; az ö fordítása tudományos mii,, melyben egyesítve van saját önálló kutatása a zsidó és a ke- resztény hagyománynyal és a jó ízlés követelményeivel. A Vulgata tehát a legkitűnőbb valamennyi fordítás közt. Kéz- detben kevés rokon-, de sok ellenszenvvel találkozott az egy- házban, mert sok helyen eltér az egyház hagyományától; de Nagy sz. Gergely pápa példájának hatása alatt (VI. század) mind általánosabb használatnak örvend — innen a Vulgata elnevezés — míg végre a trienti zsinaton az egyház hiva- talos szövegéül fogadja el. Szövege sokat szenvedett, mert kezdetben a fülek még nagyon az Italához voltak szokva; e bajon segíteni volt a «Corrector»-ok törekvése (IX. század), de szándékuk ellentétét érték el. A XIV. században a classiku- sok és a keleti nyelvek ismerete újra rontott rajta: javít- ják (?) a héber és a görög (LXX) szöveg szerint, mások classikusabb nyelvet keresnek vagy egészen új fordítást készí- tenek ; a könyvnyomtatás (XV. sz.) még inkább fokozza a bajt. Végre a trienti zsinat határozata véget vet ez állapotoknak, midőn egy kritikailag megbízható szöveg előállítását czélozza. A tudós világ hiú kísérletei után a szent-szék veszi kezébe az ügyet és 1590. V. Sixtus neve alatt jelenik meg a javított kiadás; ezt azonban csakhamar visszavonják és 1592. VIII. Kele- men újra javítottan adja ki, és ez az egyház hivatalos sző- vege. Tartalmilag teljesen, kritikailag minden lényegesben egyezik az eredetivel.

Már most összegezzük röviden eddigi vizsgálódásunk eredményét. A kritika első eszköze, a kéziratok, felvezettek a X. századig Kr. u.; a Maszorah, a Thalmud és a Numera- torok vagy Szoferim korán át a kéziratok szövege keletke- zésének története az V. századig Kr. e., ezt a bizonyságot a fordítások (a Vulgata IV. Aquila, Symmachos és Theodo- tion, a II., III., a Pesito, Onkelos Targumja az I. századból Kr. u., a szamaritán fordítás I. sz. Kr. e., LXX hetvenes III. sz. Kr. e.)