Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
— 545 — eletet tulajdonítottak neki, és oly nagy eseménynek tartották épen a Thora fordítását, hogy emlékére évenkint ünnepet ültek; még a palesztinaiak is nagyra becsülték, s elterjedt Ázsia és Afrika minden zsidó telepítvényein. A kereszténység felléptekor a világnyelv a görög lévén, ezt a fordítást hasz- ták a keresztények is és igen nagyra, sőt túlbecsülték — némelyek inspiráltnak tartották, mint az eredetit: — s midőn a zsidók és a keresztények közt kitör a tollharcz, a polémia a Messiás (a jövendölések beteljesedése) felett, a zsidók sarokba szoríttatván, az eredetire hivatkoznak s a LXX elveszti elöt- tűk népszerűségét. E viszonyok hatása alatt jött létre szinopei Aquilas, zsidó proselita fordítása Hadrián császár idejében (117—138); azért olyan túlszolgai e fordítás, nem is szó-, hanem betű-szerinti annyira, hogy a görög nyelven valóságos erőszakot mivel. Aquila e túlzó eljárása ellenhatást kelt, ennek nyilvánulása az efezusi Theodotion, szintén proselita fordítása; nem egyéb ez, mint a LXX átdolgozása: a hol szabadon fordít a LXX, Theodotion a szó-szerintihez közelebb hozza, és viszont a hiányokat kiegészíti; általában hü, de nem szol- gai. Kora: 185 körül, Commodus császár idejében, mások szerint 160. Még élesebben mutatkozik e visszahatás kevés- sei utána (Septim. Sever. 193—211) a szamariai Symmachus ebionita fordításában. Nagy nyelvismerettel, ízléssel, classikus görög nyelven, inkább az értelmet, mint a szavakat véve számba, készült e fordítás. Végre, mint Origenes müveiből kitűnik, egyes könyvekhez voltak más, ismeretlen származású görög fordítások, melyeket Origenes Hexaplája szerint 5-ik, 6-ik, 7-ikuek neveznek : a 6-ikban megvan az Exodus töredéke. Most szembeszökő lett az egyes fordítások eltérése, sőt magának a LXX-nek — a másolás elkerülhetetlen követkéz- ménye ez — példányai is eltéréseket mutatnak; mindez kételyt, homályt támasztott a zsidóul nem értök lelkében; a zsidók meg nem mulasztották el saját előnyükre kihasz- nálni e körülményt, kibúvóul használták a vitában, azért Origenes nagyszerű tervet sző s ki is viszi: egybeállítja a fordításokat és az eredeti szöveget, pontosan jelezve egymás- hoz való viszonyukat, ez a Hexapla (mert 6 columnája van: 35 «Hittudományi Folyóirata 1890.
