Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
|isteni szerzője után]; Mózes törvényének könyve (Józsue. Kir.) [emberi szerzője után]; törvény, Thora (Ezdrás), innen a hetvenes fordításban (LXX) voao; — törvény, hasonlókép az új-szövetségben; a Vulgata (a kath. egyház hivatalos szövege) szerint: lex; a szír és khald szerint: א1אתיף (— egész ó-sz.); a rabbik szerint: chaumiisah chumté hattörah v. chaumissah chumtim= 6/5-része a törvénynek; innen a-görög (ßißWi = 5 fiizetii (könyv), latinosán Pentateuchus (Origenes, Tertullian); magyarul Mózes 5 könyve. Ez az 5 részre osztás az apostolok korában már bizonyosan megvolt, mint ez Philo és Flavius Josephus irataiból kitűnik ; de a tartalom egész berendezése, nevezetesen a bekezdő és a be- fejező formulák arra mutatnak, hogy magától a szerzőtől származik. Az egyes részeket a zsidók régi keleti szokás sze- rint a kezdő szó szerint nevezték el: ;התייארב ארקיו;רבדמב הלאו: (Maszorah),רבדיו (Jeromos),מידוקפ ביטה (Origenes); הלא םירבדה ; görögül és latinul a tartalon! szerint: Genesis; Exodus; Leviticus; Numeri (apr&uot); Deuteronomium; végre magyarul: Mózes első stb. könyve. Még egy megjegyzést kell előre bocsátanunk félreértés (‘Ikerülése végett. Midőn az értekezés czíme szerint e sorok czéljának azt valljuk, hogy Mózes a Pentateuch szerzője, ezt nem akarjuk úgy érteni, hogy tartalmából Mózes előtt még egyáltalában semmi sem volt írásba foglalva s hogy Mózes ily forrásokat nem használt volna, fökép a Genesis megírása- nál. Hogy mégis Mózes marad a szerző, nem kell magyarázgat- non!, mert hisz történeti műnél sohasem ír meg mindent a szerző először, legfeljebb csak túlnyomó részét; de ö tűzi maga elé müve czélját s ehhez képest használja forrásait. Nagyon valószínű, hogy az előbbi nemzedékek sem voltak minden történeti följegyzés híjával, hogy volt pátriárkái irodalom; az meg épenséggel bizonyos, hogy Mózes minden hozzáfér- hetö forrást szorgosan felkutatott és kellő óvatossággal fel- használt; név szerint: kora szájhagyományát, népdalokat, emlékeket, lajstromokat, származási táblákat, életrajzokat, krónikákat, a minthogy valóban némely hely különös régiség — 534 —
