Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása
Habár tehát József nem is volt valóságos, testszerinti atyja Jézusnak, a zsidók mégis, épen az imént említettük törvényes jogszokás alapján kénytelenek voltak Jézust pol- gárilag törvényszerűen, hivatalosan Ábrahám és Dávid fiának, illetve utódjának tartani s az ö theokratikus igényeit Dávid trónjára elismerni. Szem előtt tartva a régi zsidók ezen ősi szokásait és törvényeit, e törvényes atyaságon és fiúságon s az abból folyó jogokon nincs miért megütközzünk. Lényegében nem egyéb ez Jézus és József között sem, mint — ha sza- bad így kifejeznünk magunkat — a leviratus törvényének egy analogonja. A mózesi törvény intézkedése szerint ugyanis ha egy férj magzat nélkül halt meg, özvegyét az elhunytnak életben maradt fivére vagy egyik legközelebbi rokona volt köteles elvenni, v. ö. Deut. 25, 5. 6.: «Qando habitaverint fratres simul et unus ex eis absque liberis mortuus fuerit, uxor defuncti non nubet alteri, — séd accipiet earn fráter ejus, et suscitabit semen fratris sui. Et primogenitum ex ea filium nomine illius appellabit, ut non deleatur nőmén ejus ex Israel», — tehát ezen házasságból származott elsöszülött fiúgyermeket az elhunyt férj nemzetségfájába kellett vezetni, az ö nevét viselte s az elsöszülöttség minden jogaiba lépett. Czélja pedig e törvénynek nem volt más, mint elérni azt, hogy Izraelben egy család se haljon ki. s hogy az elhunytnak vagyona, a család birtoka mást ribusba, idegen kézre ne ke- rüij0n: ־אלו החמי ומש לארשימ = hogy el ne töröltessék az ö neve Israelböl.1 Ha tehát már ezen leviratusi házasságból származott fiú a meghalt férj törvényszerű fiának tekintetett, ámbár azt nem nemzette, mennyivel inkább kellett Jézusnak is József fiának tartatnia és lennie, kit — más fia nem lévén, — maga Isten ajándékozott neki a boldogságos Szűz által. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon két ellenvetést sem, hogy Máté ellentmond Lukácsnak, midőn Salathiel atyja- nak Jechoniást mondja, — s hogy mindkét evangélista ellent1 Deut. 25. B. — 520 — I
