Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása
— 511 — mellett sem sikerül csak egy szikrányi világosságot is belejök hozni. Vagy nem azt bizonyítja-e azon jelenség, hogy teljesen más ősei vannak Józsefnek Máté, és mások Lukács szerint ? Hiszen Máté Józsefet Dávidtól, Salamon útján származtatja le, Lukács pedig Náthán révén mondja öt Dávid utódjának ; e két tagban azután szétágazik e két némzetségfa s csak Salathielben és Zorobabelben találkozik; itt pedig ismét kétfelé ágazván, csak Józsefben találkozik. Mily nevetséges ellentmondás továbbá az is, hogy Salathielnek és Józsefnek más az atyja Máté, és más Lukács szerint; míg ugyanis Máté nemzetségfájában Salathiel atyjának Jechonias, Józsefé- nek pedig Jákob mondatik, — addig Lukács Salathielt Neri (iának. Józsefet pedig Heliének mondja! S nem különös dolog-e az is, hogy Lukács a zsidók törzsatyjától, Abrahám- hámtól 55 ízt számlál Józsefig, Máté pedig csak 40-et sorol föl ? Ha már most mindezeket tekintetbe veszszük, képzel- hetö-e bonyolultabb származásfa e kettőnél, s elfogadható-e észszerűen ilyen kibonyolíthatatlan nehézségektől s absurd ellenmondásoktól hemzsegő családfa megbízható névjegyzék- nek, melyből József származására biztosan lehetne követkéz- tetni?! . . . . Valóban csak a határtalan könnyenhívöség, csak a vak jámborság fogadhat el ily zagyvalékot okiratnak 1 Igazán szánandó evangélisták azok, kik ily gyarló eszközt használnak föl bizonyítékul! így lármáz a mindent tagadni szerető hitetlenség, így ujjonganak fölfuvalkodottságukban a kereszténység ellenei, kik gonoszul akarva vakoskodnak a világosságban, s azt hiszik, most már halomra döntöttek mindent. Pedig örömük mindig korai lesz. Hasztalan csűrnek, csavarnak, erölköd- nek: vincit veritas; mert érvelésük hazug, állításaik nem igazak. Adjuk itt a két nemzetségfát Ábrahámtól Józsefig.
