Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása
— 504 — mányban, egy halálos ágy körül egy ép oly megható, mint messze kiható jelenet játszódott le. Jákob, Ábrahám unokája az, ki haldoklik. Mielőtt azonban atyáihoz térne, reszkető jobbját fiai és unokái fölé terjesztve, remegő ajkait még egy- szer megnyitja s prófétai ihletséggel megjövendölvén jövőjű- két, sorra megáldja őket. Azonban Júdeához érvén, lelkeseb- ben kiált föl: «Non auferetur sceptrum de Juda, et dux de femore ejus, donee veniat, qui mittendus est, et ipse érit exspectatio gentium»,1 megjövendöli tehát, hogy Júdeánál a a fejedelmi páleza s a vezérség mindaddig megmarad, míg csak el nem jö a nemzetek várakozásának tárgya. A jóslat elhangzott: Jákob visszahanyatlik, szeme lezárul s nyugalomra vágyó fáradt lelke a limbusba száll. Az Ábrahámnak adott isteni ígéret szerint Izrael utódai rendkívül megsokasodtak. Mózessel élükön látjuk őket kivo- nulni Egiptomból; diadalmasan nyomulnak a «promissa terra» felé. Moáb királya Bálák retteg, s gazdag ajándékkal küldött- séget meneszt az Eufrát mellett fekvő Petorba Bileámhoz, a híres jóshoz, kérve öt: jöjjön s átkozza meg ezt a jövevény népet, mely uralmát fenyegeti. Bileám megvesztegetteti magát, — eljö. Bálák fölvezeti a Pisga hegyére, hogy ennek csúcsá- ról szórja átkainak nyilait. De mi történik? Ajkaira nem jö átok, — a népre áldást mond, melyet e nagyjelentőségű sza- vakkal fejez be: «Videbo eum, séd non modo; intuebor ilium, séd non prope. Orietur Stella ex Jacob, et consurget virga de Israel . ...» 3 Akaratlanul is eszköze tehát az Urnák, látói tekintettel a Messiás felé fordulva, megjövendöli, hogy Jákob ivadékából fog az származni. Századok múltak .... Palesztinában megalakult a zsidó állam. Dávid király épen a templom építésének nagy tervé- vei van elfoglalva, midőn Náthán próféta által váratlanul ki- jelenti neki az Úr, hogy nem ö, hanem utódja építi azt föl, de egyszersmind egy öt és uralkodóházát határtalanul meg- tisztelőbb dolgot ad értésére, t. i. hogy az ö családjából 1 2 1 Gén. 49. 10. 2 Num. 24, 17.