Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány
gái majd mindannyian tettek. Ezek vetélkedve keresték az általok hitt igazságok bizonyító, felvilágosító, s mint az ara- nyat a próbakövön próbáló okokat; de ezt nem hit hiánya- ban, hanem a hit szeretetével cselekedtek.1 Bizonyos ugyanis, hogy valamint senki sem lett, úgy nem is kell senkinek lennie csupán tudományos vizsgálat által hivönek. A keresztény hit mint szellemi táplálék e helyen hasonlítható a testi eledelhez; sokáig élvezték a testi táplálékot, s míg csak élnek emberek, fogják is legtöbben élvezni, s mellette magokat jól érezni a nélkül, hogy vegyületileg vizsgálták volna, miért egészséges táplálék a kenyér? Épen így táplált bennünket is kezdettől fogva a hit, ennek erejét, hatását jóval előbb már az ö ere- detének s valódiságának tudományos kutatása előtt tapasz- taltuk nemesítő ereje által; s valamint esztelenség volna megszüntetni az evést addig, míg az ember maga az étel személyes vizsgálása által saját belátásával az ö értékét meg- mutathatná: szintén téves volna a hitet csak tudományos vizsgálat után fogadni el, vagy ennek tartama alatt félretenni. Mindazok, kik valódi hívők, máskép lettek ezekké, és csak az, ki a már előbb bírt hitet helytelen szellemi működés által, vagy egyébként elvesztette, lehet azon hely- zetben, hogy azután öt helyes kutatás az elvesztett szel- lenn tápláléknak, a hitnek újból való elfogadására segítse. Nem új hitet szül a tudomány, hanem csak az elvesztett régi hithez vezet vissza némely körülmények közt; s így nem azért vizsgáljuk a hitet, hogy megtérés legyen a tudományos kutatás diadalának ígért eredménye, mert Isten térít meg kegyelmének szívünkbe öntése által; hanem mert kötelez- tétünk elhárítani az akadályokat, melyeket az ember Isten működésének elébe tehet s az értelem sötétsége is talán nyom annyit az akadályok közt, mint a szív romlottsága. Azért is nagyon tévedne az, a ki az üdvre vonatkozólag a tanulatlan ember hitét csekélyebb erejűnek s értékűnek tartaná, mint a tudósét. A hit, mely üdvözít, mindig Isten tekintélyében leli indító okát, s az, ki hitét tudományosan kifejteni képes, nem — 501 — 1 V. ö. Segneri: Manna animae. 1868. ad. 21. Dec.
