Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány
mintegy gyakorlati bizonyítása annak a nagy igazságnak, melyet az emberi szellemnek soha sem szabadna szem elöl tévesztenie, hogy t. i. a hit emeli, tökéletesíti a tudományt, s ez nem fejlődhetik s nem haladhat biztosan, ha csak nem a hit, az isteni ész kifejezésének árnyékában; hogy a kinyilat- koztatás nemcsak nem akadályozza az értelmiséget röptében s a tudományt mozgalmaiban, hanem inkább megerősíti azt. s kedves neki, hogy az isteni szó természetes támaszpontja az emberi észnek, a hit tág tért enged a bölcsészeinek, mely téren mindennemű emelkedett tudományos szemlélődésnek átadhatja magát, s végre hogy a valóban észszerű emberhez méltó bölcselet az, mely összhangzatban van a kinyilatkoz- tatással, mert változhatatlan lévén, az képezi a bölcselet leg- erősebb alapját, arra támaszkodva fejlődik s érheti el töké- letességét s az emberi észnek a tudományos rendben az az alphája s ómegája. A bölcselet tárgyilag véve természetes tudománya az igaznak, összege azon nagy elveknek, melyeket az ész szerez, bebizonyít és rendez saját ereje által; alanyilag pedig az emberi szellem abbeli törekvése, hogy az absolut észnek gondolatait, mint minden lét és tudás utolsó okát, magában, a mennyire teremtményi minőségé engedi, utánképezze, s azok- ból mint legmélyebb alapból ismerete tárgyait megértse.1 E tudománynak minden nagy igazságai, melyekkel táplálkozik, s melyek fökincsét képezik, a hit tárgyába be vannak fog- lalva, a hit nem hazudtolja meg azokat, hanem szentesíti és észbeli bizonyosságukat isteni bizonyossággal koronázza. De a többi elméleti s tapasztalati, úgymint történelmi, tenné- szettani s egyéb tudományok elöbbrevitelére is hathatós be- folyással van a hit már csak azért is, mert a fiit igazságai- nak bebizonyítására s megállapítására majdnem minden tudó- mány készletére szükségünk van. A mondottak szerint ugyanis a hit föltételez több megelőző igazságot, melyek azért a hit előzményeinek is neveztetnek, úgymint: Isten léte, isteni gond- viselés, szabadakarat, halhatatlanság ; ezekről előbb bizonyos4 Greith. Handbuch d. Philosoph. I. Bd. 1. Abth. 82.- 490 —
