Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány

— 487 —

hogy megengedjük valódi létét annak, a mit a hit közöl. Ha tehát a rationalista azt mondja: ezek nem gondolhatok, a helyett, hogy helyesen mondaná: ezeket nem képzelhetem magamnak, a hibás kifejezésből folyni fog a hibás követkéz- tetés: tehát a dolog létezése sem lehetséges.

A logika szerint az, a mi voltakép nem gondolható, vagyis a mi fogalmainak összetételében nyílt ellentmondást tártál- máz, épenséggel nem létezhetik; de azért semmi sem fogja akadályozni az emberi értelmet, hogy megengedje lehetőségét azoknak, melyek csak azért maradnak reá nézve képzelhe- tetlenek, mert egészben vagy részben a lét magasabb szférá- jába tartoznak, melyre az ember mostani érzéki észlelése nem képes.1

IV.

Az ész és a hit nemcsak soha egymással nem ellenkez- hetnek, hanem inkább kölcsönösen segítik egymást.1 2 A hit ugyanis sem az ész ruganyosságát s fejlődését meg nem bénítja, sem a tudomány szeretetét el nem fojtja, nem elnyomá- sára,. hanem fölemelésére szolgál az emberi szellemnek, mely- hez a véghetetlen lebocsátkozik, hogy látókörébe jusson; s így távol attól, hogy az észnek az ismeret után sóvárgó törekvéseit tiltaná, vágyainak szárnyait szegné, inkább a legszabadabb, legmerészebb spekulácziónak nyit tért, hol Tertulliánként kénye-kedve szerint megeresztheti kandiságá- nak fékét,3 és csupán annak szabályozását tartja fönn magá- nak, önmagát téve középpontul, melyből az ész minden vizs- gálódásának kiindulnia s hová nyert eredményeivel vissza- térnie kell, hogy szemlélödési röptében az ábrándok s téve- lyek honába ne kalandozzon. Maga a kutató ész, habár meg- felejtkezik is a hitről, néha még eszköz után is nyúl annak megtámadására : mégis minduntalan találkozik vele titokteljes

1 V. ö. Vosen : Das Christenthum 11. die Einsprüche s. Gegner. 454 — 55.

2 Vat. c. 4.

3 De Praescript. Haer. c. 14.