Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Irodalmi értesítő
462 — és a görög katli. egyházat a görög keletivel, és a görög keleti egyházat a gör. katli. egyházzal összezavarja: Cs. ,1. bővebb tájékoztatására csak azt jegyezzük meg. hogy vala- mint a reformáczióval, úgy már 1054 előtt is támadtak a katli. ■egyházban «szakadások», még pedig oly nagy számban, hogy elösorolásukra egyszerű könyvismertetésünk keretében nem vállalkozhatunk, annál is kevésbbé. mivel erre nézve minden valamire való egyháztörténelmi tankönyv kimerítő tájékozást nyújthat Cs. J.-nak. Miután az idézettekből Cs. J. alapos történelmi ismere- teiröl tudomást szereztünk, nyugodtan térhetünk napirendre ■Cs. J.-nak az általa elsorolt egyháztörténelmi adatok alapján beigazolt abbeli tétele felett, hogy: «A r. k. egyház a legnagyobb hitkény szert gyakorolja,, a, mennyiben minden eltéred <1 hagyománytól. a, pápa által szentesitett tantétel éktől, minden önálló meggyőződést és szabad vizsgálódást elnyom és megbán- tét». (88. 1.')' De ha megjegyzés nélkül hagyjuk Cs. J.-nak ezt az állt- tását, ezt csak azért teszszük, hogy annál nagyobb megüt- közéssel utasítsuk vissza azt az állítását, hogy: «o r. hath, egyház . . . uz úgynevezett jó cselekedetek alatt érti a szentek imá- dósát . . . stb». (87. 1.) Mit tanít erre nézve a r. k. egyház, azt megtudhatja Cs. J. úr abból a könyvecskéből, melyet az egyház a hívek tanításánál basznál: a katekizmusból, mely a szentek tiszté- letérői szólva erre a kérdésre: «A szentek tisztelete nem ellenkezik-e az Isten első parancsával» ? ekként válaszol: «Épen nem ellenkezik: mert 1. a szenteknek nem adunk Istent illető imádást, hanem őket csak mint Isten barátja it tiszteljük stb». (Közép katekizmus. Eger. 1876. 57. 1. 55. kér- dés), továbbá erre a kérdésre: «Mily szándékkal hívjuk segít- ségül a szenteket»? emígyen felel: «Nem azzal, mintha ők Isten nélkül segíthetnének rajtunk, hanem hogy Isten előtt imádságain- kát szószólásunkkal gyámoUtsák». (Nagy katekizmus, Eger. 1881. 91. 1. 72. kérdés.) Cs. J. úr könyvének olvasása e szerint önkénytelenül ■dilemma elé állít bennünket; azt kérdezzük ugyanis: Cs. J.
