Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

- 458 —

.ját két nap alatt befejezi, pihenőre tér és valódi kéjérzettel nyújtózkodva fekhelyén, (18. 1.) elmélázva (!) tekint a sátor tete - jére és önelégülten mosolyog, mintha■ önmagával beszélne, integet kezével és «rövid időközökben» többször ismétli e szilvákat: Ani adam íz hebema (én ember vagyok és nem állat.)

Mikor a szerző utáncsát tíz év múlva újból meglátogatja, örömmel tapasztalja, hogy az utáncs, kit a szerző különben egy sátor előtt földből behantolt padkán ülve talált, az építészet- ben meglehetősen előrehaladott. Azután oly élénk színekben és oly feltűnő pontossággal írja le az utáncs sátra körül heverő szerszámokat s a padkán idő és tűnődve maga, elé néző idáncsnak elmélkedését, hogy csodálkozással elegyes elisme- réssel hajolnánk meg dr. K. Á.-nak merészröptü mesés fan- táziája előtt, ha munkájának előszavában nem biztosít ben- nőnket arról, hogy a képzelődés szüleményét képező elbeszé- lések kizárásával való történetet akar előadni.

Az utáncs-Ádámféle elmélkedés folyamán kegyetlenséggel határos kíméletlenséggel bánik el a szerző a psychologiának, a logikának és a történelemnek követelményeivel, sőt magával Ádámmal is, mert nem éri he azzal, hogy elmondat vele egy másfél oldalra terjedő monológot, hanem még akkor is foly- tattatja Ádámmal monológját, midőn Ádám a hosszadalmas monologizálásba belefáradva, az üregből egy nagy kötálat hoz ki, mely tele volt alma, körte, szilva, füge, dió és még sok- féle gyümölcsökkel (giardinetto!) Ugyan ki nem gondol itt a mármarosi és erdélyi vadonoknak békóba vert lakójára, midőn tánczoltatás közben mohón kapja fel az elébe dobott ételdarabot, de urának parancsszavára csakhamar újból foly- tatja táncznak csúfolt, ügyefogyott testmozdulatait.

De hagyjuk a hasonlatokat és fejezzük be egyúttal dr. K. A. müvének ismertetését. ízleltetöül úgy is untig elég, a mit felhoztunk. ízlelönél pedig olvasóink nem kívánnak többet azokból az illető történeti tény természete és az akkori viszonyok- bál folyó észszerű magyarázatokból, melyekkel dr. K. Á. a vallá- sós ihlettségnek és ez által fokozott képzelődésnek szülémé- nyeit képező elbeszéléseket (csak nem a Szentírást értette dr. K. A.?) helyettesítette ! Azért hallgatással mellőzzük Ádám-