Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

— 454 —

melynek szerzője oly tárgyat választott tudományos érteke- zése tartalmául, a melynek a magyar irodalom terén eddig aránylag kevés művelője akadt. Igaz, hogy érdeklődésünkbe némi megütközés is vegyült, mert nem tudtuk, mire véljük az «adamita» népeket, azonban hajlandók lévén az «ada- mitákat» szószaporító jelzőnek tekinteni, egyelőre nem akad- tunk fenn rajta és a könyv tartalmától vártunk megnyug- tató fölvilágosítást. Fájdalom, csalódtunk várakozásunkban, mert míg már az előszóban arról értesültünk, hogy a szerző csakis a kaukázusi népfajhoz, az úgynevezett ind-európai nagy népcsaládhoz tartozó népek történetét akarja leírni, munkájának «az emberek fejlődése» czímü fejezetében, a 42־. oldalon már is teljesen megfeledkezett arról, a mit a czím- lapon mondott.

Az idézett (42) lapon ugyanis azt mondja, hogy az özön- víz után azért találkozunk oly ritkán utáncsokkal, mert ezek utólagosan az emberekkel assimilálódtak, még pedig egyrészt az által, hogy az Adámtól származott családokba olvadtak, másrészt az által, hogy motu proprio, vagy az ádámbeliek pél- dóját követve, ezektől külön családokat alakítottak . . . fejlődtek és mívelődtek.

Hogy mi indította dr. K. Á.-t az adamita, de nem kizá- rólagosan Ádámtól származó népek történetének megírására, azt a szerző az előszóban hozza tudomásunkra. «Főtörekvé- vésem volt, — úgymond — hogy menten minden vallásos, elfő- gultság és ennek szükségképi folyományát képező tévedésektől, egyedül és kizárólag a1 tiszta és természetes észszel semmiben sem ellenkező tudományos kutatások és azok eddigi eredményeivel is igazolt, való történetet adjam elő. E czélból tekinteten kívül hagy- tant a történeti tények kapcsán részint azok magyarázata, részint kiegészítéseként előadott, a vallásos meggyőződés keltését czélzó és pusztán az azok leírója vallásos ihlettségének és ez által fokozott képzelődésnek szüleményeit képező elbeszéléseket és ezeket az illető történeti tény természete, vagy az akkori viszonyokból folyó ész- szerű magyarázatokkal helyettesítettem».

Mennyiben felelt meg dr. K. Á. kitűzött feladatának, azt könyvismertetésünk fonalán ki akarjuk mutatni, még pedig