Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

— 444 —

jelenség nem úgy történt, mint ö azt mondta; mert az előre- mondás mellőzött egy feltételt, mely a •valóságban hozzá- járult, t. i. a csodatevő beavatkozását. Azonkívül már csak- ugyan történtek csodák, melyeket be lehet bizonyítani, és a világ nem ment tönkre. Az ellenfeleknek túlságosan mecha- nikus fogalmuk van a világegyetemről és a csodáról. A vi- lágegyetemet úgy tekintik, mint egy roppant kártyavárat, melyet a legkisebb beavatkozás, pl. egy vak ember gyógyí- tása, összedönt. Ez nem helyes vélemény. Egvedek születnek és halnak meg, egész fajok tűnnek el a nélkül, hogy a vi- lágegyetem menete ezáltal befolyásoltatnék. A csoda sem változtatja meg az anyagvilág egészét; csak bizonyos egyé- nek érzik hatásait. De még, ha a csoda valóban megváltoz- tatná a természeteröket, akkor a tudomány kötelessége volna" nem tagadni e változást, hanem azt elismerni és fejtegetni.

Természettudományi ellenvetéseiA physikai világ összes jelenségei mozgástünetek. A moz- gásnak kétféle alakja van: érzékileg észrevetö és tömecs- mozgás. Az érzékileg észrevehető mozgás egy test helyvál- tozása; a tömecsmozgás a testet alkotó tömecsek egymáshoz való viszonyának változása. Éles megfigyelések alapján ki lett mutatva, hogy az érzékek alá eső mozgás, mikor meg- szűnik, vele határozott viszonyban levő hőmennyiséggé vál- tozik át; és hogy ez a hőmennyiség ismét meghatározott mozgásképességet szül. Ebből következtették, hogy a physikai világ minden jelensége nem egyéb mint mozgás; a természeti tünemények csak a mozgás változásai vagy átalakításai. Ez átalakítás gondolata természetszerűen felidézi a gondolatot: mi az, a mi átalakíttatik ? a mi változik alakra nézve, de lényegileg ugyanaz marad? Ez a valami távol esik a mi ku- tatási eszközeinktől; mint okot erőnek mondjuk, mint hatást mozgásnak. Minthogy ez az ismeretlen megmarad az ö azo- nosságában, azt akarták következtetni, hogy a mozgás sem létre nem jön. sem el nem enyészik. Ámde a csoda oly