Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
400 tözkodván megtisztulnak igazságtalanságaiktól, s miután ele- get tettek azért, a mit igazságtalanul cselekedtek, (óloldatnak s jó cselekedeteik fejében jutalmat kapnak, kiki érdeme sze- rint. A kiket azonban gyógyíthatatlanoknak véleményeznek bűneik nagysága miatt, mint a kik gyakori és nagy templom- rablást, vagy igazságtalan és törvényellenes gyilkosságot el- követtek, azokat az őket megillető sors a Tartarusba dobja, a honnan soha ki nem szabadulnak. Ellenben a kikről azt tartják, hogy ámbár nagy, de mégis gyógyítható bűnöket kő- vettek el, mint a kik atyjukat vagy anyjukat haragból tettleg bántalmazták, s ezt megbánva más életet folytattak, avagy más valami módon gyilkosokká lettek, azoknak is a Tarta- rusba kell esniök, de miután oda beleestek s egy évig ott maradtak, kiveti őket a hullám, a gyilkosokat a Kokytoson, a szüleiket bántalmazókat a Pyriphlegetbonon keresztül. Ez- után az Acherusias-tóhoz vitetnek, a hol kiabálnak, híván azokat, a kiket megöltek, illetve bántalmaztak, s kiabálva ■engedelemért könyörögnek és esedeznek, hogy ti tóba mehes- senek és ott befogadtassanak; ha ezt megnyerik, bemennek s bűneiktől megszabadulnak, de ha nem nyerik meg az en- gedélyt, ismét a Tartarusba mennek s onnan a folyókba ; s e szenvedésük előbb véget nem ér, míg csak ki nem engesz- telték azokat, a kik iránt igazságtalanságot elkövettek, mert ezt a büntetést szabták ki reájuk a bírák. A kikről pedig azt az ítéletet hozták, hogy kiválóképen jámborul éltek, azok megszabadulnak eme földalatti helyiségektől és fölmentetnek e fogságtól, fölfelé mennek a tiszták lakásába és a föld fölött laknak».1 A lelkeket hordozó bárka, a tüzes folyó, a lelkek fölött ítéletet mondó bírák, az Acherusias-tó, melyben a lelkek megtisztulnak, mindannyian az egiptomiak eschatolo- gikus tanaira emlékeztetnek. Mind e körülmények nagyon valószínűvé teszik, hogy az egiptomiak és a görögök között már a legrégibb időkben esz- mecsere állott fönn. Nem akarjuk evvel épen azt mondani, hogy történelmileg megállapított tény volna az, hogy a göröPhaedon, 61. 62. c. (112—114).
