Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
— 390 — értette meg jól magyarázóit, vagy pedig ezek maguk ama félig-meddig aegyptizálódott görögök közöl valók voltak, a kik Pszamtik idejétől fogva Egiptomban meghonosodtak. Ezek az egiptomi mythologiát saját fölfogásuk szerint átidomították, az égi] !tömi isteneknek görög neveket adtak, s midőn féliile- tes szemlélet mellett, a Pythagoras, vagy helyesebben pytha- goreusok óta népszerűvé vált lélekvándorláshoz hasonló dolgot hallottak az egiptomiak theologikus iskoláiban taníttatni, azt hitték, hogy ez ama forrás, melyből Hellas bölcselői e tant merítették. Ily félreértések nyomaira nemcsak Herodotnál, hanem más klasszikus íróknál is akadunk. Ilyennek kell te- költenünk Diodor azon elbeszélését, hogy a temetés előtt a koporsó körül 42 bíró félkörben összeül, s ekkor mindenki panaszszal állhat elő az elhunyt ellen, s ha ez által bebizo- nyúl, hogy az elhunyt gonosz életet folytatott, a bírák ki- mondják az ítéletet, melynek erejénél fogva a temetést tőle megtagadják.1 Miután az emlékek erről mit sem említenek, föl kell tennünk, hogy Diodor a t alvilági ítéletet áthelyezte a földre.1 2 A túlvilági boldogságnak Eldorádó-féle, — valószínűleg régi néphiedelmen alapuló, — kissé naiv fölfogása mellett volt még egy másik, a mely talán egy különös theologikus iskolából kiindulva, Egiptomban általánosan elterjedtté lön. E szerint az elhunyt, igaznak találtatván Osiris ítélöszéke előtt, s áthaladván az alvilág különböző helyiségein, a hol esetleg kisebb bűneitől megtisztult, fölvétetett az istenek társaságába, beszállhatott Ra, — a napisten — bárkájába, s ebben Ra-val és kísérőivel együtt naponkint végigevezett az ég óczeánján. E felfogás kétségkívül összefüggésben van az egiptomiak nap- kultuszával. A nap, mint az istenség működésének legfényesebb 1 Diodor. I. 92. 2 Diodor csakugyan látott is oly képet, mely a túlvilági Ítélet jelenetét ábrázolta. Osymandias síremlékének leírásánál fölemlít egy képet, melyen a király Osirisnek és ülnökeinek bebizonyítja, hogy jámbor és igazságos életet folytatott, (évost/.vuuévou — 05ד íiaitkúi)? — ;«־׳,׳ ״ 07ד' ד£Oiiptv xáí roúí závio jtapsSpou;. óv. t'ov [5íov V-i-.i/.m EÚ31j5töv xat í!/.í:03־ay<5v ~'j6; ד: ivifycjrro'j; ■/.A íhcrl;. Diód. I. 49. c.
