Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
364 számat, hogy !)eszéljek, adjátok mindennek bőségét színetek előtt, mert tudom neveteket és a nagy isten nevét.» A 78. fejezetben az elhunyt az alvilági szellemek 01- talmát kéri ki számára: különben variatiója a 9־ik fejezetnek. A 74. fejezetben az elhunyt kinyilatkoztatja, hogy az ég felé halad, hol ragyogni fog. A 75. fejezet czíme: «Feje- zet az An-ba (Heliopolis héber ♦א) való menetelről, a hol az ember menedékhelyet nyer.» Tartalma homályos, annyi bizonyos, hogy a mennyei An-ról van szó (v. ö. mennyei Jeruzsálem.) Ezekután 13 fejezet következik (76—88.) melyekben a léleknek különféle átváltozásai soroltatnak föl. Sokan Herodot után indulva,1 azt vélték, hogy az egiptomiak lélekvándor- lásban hittek. Azonban az egiptomiak tana a halál után való életről egészen más, mint az indusoké és a pythagoreusoké. s csak ezek tanát jelezhetjük a szó szoros értelmében lélek- vándorlásnak (metempsychosis); ez utóbbiak szerint ugyanis a lélek, miután a testtől elvált, büntetés gyanánt különféle állatok testébe költözik, vagy pedig mint ujdon született ember lelke más emberi testnek ad életerőt, míg csak a leg- különfélébb létalakokon keresztül menve bűneitől meg nem tisztul. Egészen más az egiptomiak tana; miként a «halottak könyvének» számtalan helyéből kitűnik, ük a léleknek ez átváltozásait tökéletességnek tartották: A «boldogult N. — e szöveg ismétlődik akárhányszor a halottak könyvének feje- zeteiben, — fölveszi mindazon alakokat, melyeket szive kíván.» E tehetség mintegy jutalom volt, mely a megigazult léleknek adatott. A halottak könyvében elősorolt átalakulások nem voltak kötelezők, azt hitték, hogy a tökéletesnek talált lélek ezeket, de még másokat is, tetszés szerint fölveheti. Ily értelemben szól maga a 76. fejezetnek czímfelirata, — a mely fejezet mintegy bevezetése a sorozatnak: Fejezet valamennyi átalakulások megtételéről, melyeket akar az (el- hunyt). A 77. fejezetben az elhunyt arany-sólyom alakját ölti magára, s azt mondja, hogy ama phoenixmadárral egye- sül, melynek szavát Ra (Osiris) hallgatja, s hogy a mennyei 1 Her. ti. 123.
