Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve
«Általában megjegyzendő». (így szól egy másik tekintély) «hogy attól kezdve, a mióta nyelvek fejlődése észlelhető, idő folytán a nyelvtani idomok, mint az esetek, módok és idők jelzői számra sohasem szaporodtak, hanem állandóan fogytak. A ro- mán és germán nyelvek története tisztán mutatja, miként gyengült az egykori hatalmas gazdag nyelvszervezet, míglen hajdani hailításainak csak töredékeit tartá meg. A régi nyelvek, jelesen a görög, szerencsére irodalmi fej- lettségök korában is megtartók nyelvtani idomaik nagy részét: így például kevés veszett el a görög nyelv fejlődése alatt. Homértól kezdve az athéni szónokokig».1 A nyelvek fejlődésének ez általános sajátságátjaz új-szöve- ség görög nyelvén is észlelhetni; a mint a nyelvtani idomok t. i. az esetek, módok és idők számra a görög népnyelvben ׳/.ס׳.';!׳ h'A't.zz-',: nem szaporodtak, hanem ellenkezőleg megfogy- tak. épúgv megfogytak a nyelvtani idomok az új-szövetség görög nyelvében; névleg hiányzik az óhajtó mód (modus opta- tivus); helyette a kötmódot (conjunctivus) használják ; továbbá majdnem kiveszett a főnevek kettős száma (forma duális) mint elveszett a magyar nyelvben is.1 2 3 Egyébiránt megjegyzendő, hogy az új-szövetség görög nyelve grammatikailag helyesen szokta mondatait alakítani; 1 Récsi Emil. A régi görög irodalom. TI. Köt. Pest, 1861. 5. 1. 2 V. ö. Simányi. Zsigmond. A magyar nyelv 1890. Budapest. I. köt. 83. 1. «Szintén elveszett a magyarból a többes szám mellett a kettős szám. De megvan a vogul־, osztjákban és lappban, s nyomai a zűrjén- ben, mordvinban, sőt meg van a szamojédban, tehát meg kellett lenni az ugor alapnyelvben is.» Szintén elveszett a magyarból a tagadó ige- alak ; ma már csak határozó-szóval fejezzük ki a tagadást, például: megyek, nem megyek, míg azelőtt a magyar a tagadást az igének ta- gadó alakjával fejezte ezt ki; e tagadó igének ma már nyoma sincs a magyarban. Jovcmovics György görög-keleti lelkész Szerb-Czernyán. azelőtt huszonöt éven át volt a temesvári főgimnáziumnál a szerb nyelv és irodalom tanára), állítja, hogy az ó-szláv egyházi nyelvben megvan a kettős szám; különösen érdekesnek mondja Luk. 24, 13—35, hol az Emmausba menő két apostolról van szó ; ott nemcsak a főne- veknél, de az igéknél is teljesen megvolna a kettős szám ; holott a Szentírás szerb fordításában a duális mindenütt kiveszett, és a többes számmal pótoltatik. — 355 — 23*
