Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve
új-szövetség nyelvezetét, mint minden nyelvnél, a következők : a hagyomány, az analógia, a népkeveredés, a. hangváltozás és a nép- etymologia.1 A hagyomány konzervál, megőrzi a régit: ez tartja fönn,, a mit a gyermek, a fiatalság hall: a mit az, ki idegen nyel- vet tanul, magáévá tesz. Az új-szövetség szentírói a görög irodalmi nyelvből, a görög nyelvjárásokból és a többi külső és belső nyelv- alkotó tényezők behatása alatt fejlődött görög népnyelvet örökölték, mint görög nyelvhagyományt; ezenkívül a Hetve- nesek görög nyelvezetét; ezen nyelvhagyományból fejlődött az új-szövetség görög nyelve szótári és nyelvtani sajátsa- gaival. A külső és belső analógia reformál, folyton folyvást te- remt. A nyelv élete mindenben mutatja az analógia 11a- talmát. A külső analógia hallott és ismert szók külső alakja min- tájára teremt hasonló szókat. Az új-szövetség görög nyelve- zetében a külső analógia, szülte a többi közt a sok 1vége- zetü igét, és a számos y.x végezetü főnevet. A belső analógia abban áll. hogy egyazon szónak külön- bözö alakjai hatnak egymásra s egy szócsaládon belül törté- nik a fölmerült eltérések kiegyenlítése.1 2 Az új-szövetség görög nyelvezetében a belső analógia teremté pl. a régi si-óv aoris- tus helyett az zItzx alakot; a ikó; főnévnek tteó; alakú voca- tivusán kívül a úss alakú vocativust. A hangoknak különös hatása a végső okaiban nagyrészt magyarázatlan önkéntes hang változásokat szüli. Megtörténik, hogy a fiatalabb nemzedék kiejtése észrevehetetlenül külön- bözik az öregekétől, de a különbség nehány emberöltő alatt — 344 — 1 Simonyi i. h. I. köt. 30. ]. 2 Belső analógia, illetőleg a szócsalád egységének érzete okozza p. o., hogy a tónak nemcsak régi tavon alakját használják a magyar- ban, hanem a tó. tóban, tóra szerint ezt képezzük : tón.» Simonyi i. h. I. köt. 18. 1,
